Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Puskás Attila: A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél
A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél PUSKÁS ATTILA A seb metaforáját azonban a szöveg magára a Katolikus Egyházra is alkalmazza, igaz, hogy nem ugyanabban az értelemben. A CN levél közzététele után egy évvel (1993. jún. 23.) „Az Egyház mint kommúnió” címmel a L’Osservatore Romano hasábjain megjelent tanulmány, mely a recepció fényében hivatalos értékelését és értelmezését adja a szövegnek, így fogalmaz: „Nos, az elkülönülés következményei teológiailag különbözőek. Míg a kommúnió teljességének a hiánya azoknak a részegyházaknak a tulajdon egyháziasságát illeti, addig a Katolikus Egyház számára az elkülönülés saját történelmi katolicitásának a kifejezését érinti.,a4 A seb képe tehát a Katolikus Egyház vonatkozásában küldetése teljesítésében, a kommúnió kiterjesztésében való fájdalmas akadályra utal. A fejezet e megsebzett helyzetből való kilábalásban, a teljes kommúnió helyreállításában látja az ökumenikus erőfeszítések célját és erre szólít fel, mely az imádság, bűnbánat, tanulás, párbeszéd és az együttműködés útján érhető el. Fontos a szöveg utolsó mondata, mely az ökumenikus fáradozás közbülső céljaként jelöli meg, „hogy az Úrhoz való megújított megtérésben mindenki számára lehetővé váljék elismerni Péter primátusának megmaradását az ő utódaiban, Róma püspökeiben, és a péteri szolgálatot, az Úr szándéka szerint, mint egyetemes apostoli szolgálatot megvalósulva látni, amely minden egyházban belülről fakadóan van jelen, s amely az isteni alapítás lényegét kivéve, különböző módokon is kifejeződhet, a helyek és a korok szerint, amint a történelem tanúsítja” (V/18).25 A szöveg a kommúnió és az ökumenikus törekvés katolikus felfogásának lényegi elemeként határozottan megfogalmazza a római pápa péteri szolgálata elismerésének igényét. A levél azzal, hogy megkülönbözteti az egység péteri szolgálatának két összetevőjét — az isteni alapításból fakadó lényegi elemét és ennek történelmi körülményektől függő kifejeződési módjait — jelzi az ezen szolgálatról folyó ökumenikus párbeszéd lehetőségének teológiai alapját. II.3. Az egyetemes Egyház és a részegyházak viszonya a CN levélben - hivatalos értelmezés Mint fentebb említettük, a kongregációs irat második fejezete tartalmazza a leginkább érzékelhető újdonságot a zsinati tanításhoz képest, mely kritikákat is kiváltott, ezért közelebbről is érdemes megvizsgálnunk ezt a szövegrészt. Értékelésünkben alapvetően „Az Egyház mint kommúnió. Egy évvel a Communionis notio levél megjelenése után” című hivatalos értelmezést közreadó tanulmányra támaszkodunk.26 Az egyetemes Egyház és a részegyházak kapcsolatának megvilágításához, ahogy a későbbi fejezetekben tárgyalt témák kifejtéséhez is — a péteri szolgálat és a püspöki kollégium benső jelenléte a részegyházakban, az egység és a különbözőség az egyházi kom- múnióban, kommúnió és ökumenizmus — az értelmezési kulcs a „kölcsönös benső jelenlét viszonya” (relatio mutuae interioritatis) kifejezés (II/7). E misztériumot hordozó kapcsolatot, mely nem hasonlítható az egész és a részek azon viszonyához, mely az emberi társadalomban létezik, fejezi ki a zsinati formula kiegészített változata: Ecclesia in et ex Ecclesiis (LG 23) — Ecclesiae in et ex Ecclesia (II/9). A kiegészítés azt juttatja kifejezésre, hogy „a részegyház csak annyiban teljes alany önmagában, amennyiben benne az egy, szent, katolikus és apostoli Egyház van jelen és cselekszik; másként megfogalmazva, annak mértékében, ahogy az egyetemes kommúnió valamennyi kötelékével bensőleg rendelkezik ” — fogaiCongregatio pro Doctrina fidei, „Communionis notio” lettera e commenti, in: Documenti e studi 15, 88. 25 EV9, 1806. 26 Congregatio pro Doctrina fidei, „Communionis notio" lettera e commenti, in: Documenti e studi 15, 81-90. 185
