Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész)
KUMINETZ GÉZA A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész) A felszentelés szentségi kegyelme jogcím és forrás a papi hivatás súlyos kötelességeivel arányos kegyelmekhez.31 A felszenteltség egyfajta elkülönítettséget, Krisztusnak való sajátos lefoglaltságot is jelent és jelez.32 A szónak nem fizikai, hanem lelki értelmében, illetve a sajátos küldetés értelmében. Az Egyházban ugyanis nincsenek kasztok, nincsen izoláció, hiszen egy testnek vagyunk tagjai.33 Ami a szent rend fokozatait illeti, isteni jogon a már említett három fokozat létezik. Ehhez a történelem során, az idők és körülmények szükségleteinek megfelelően, tisztán egyházi jogon kapcsolódtak az ún. kisebb rendek.34 Ilyen hatalma van az egyház vezetőinek, s csak egy korlát van ebből a szempontból: a tisztán egyházi jogon létező rend és rendelkezés nem kerülhet ellentétbe az egyházi rend Krisztus adta alapstruktúrájával. Ez azt jelenti, hogy a tételes egyházi törvény, illetve a klerikusi státusz azt jobban kifejezheti, jobban védheti, az arra való előkészületet szolgálhatja, illetve jobban bevonhatja a híveket a liturgikus életbe.35 A diakonátus szentségi megerősítése az általános papság hivatásszerű végzésére. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a diakónus azonosítja magát Krisztussal, mindenki szolgájával és Krisztusnak, mint szolgálónak személyében cselekszik. Szolgálja a népet a liturgia, az ige és a szeretet szolgálatával. Számára valamiképp ez jelenti az el- törölhetetlen jegyet.36 A papság szentsége elsősorban a lelkek gondozására, az áldozat bemutatására, a bűnök megbocsátására szolgál (potestas super corpus Christi verum et potestas clavium), míg a püspökség ezen túl Krisztus titokzatos teste építésére, kormányzására is képesít (potestas super corpus Christi mysticum). A magasabb fokozatok magukba foglalják az alacsonyabb fokozattal járó teendőket is. Ma a szent rendre vonatkozó tudományos reflexió főleg a püspöki rendből indul ki, amit a II. Vatikáni Zsinat a szent rend és a papság teljességének nevezett (summum sacerdotium). A szent rend teljessége, amit a püspök birtokol, s amit az egyház szükségleteinek megfelelően adhat tovább a három fokozatnak megfelelően. Ma már meghaladott úgy gondolkodni, hogy a püspökség csak szentelmény, vagy csak jurisdikció a papsághoz képest, mivel a rendi hatalom teljessége adja szentségi alapját annak, hogy a püspök kormányzati tevékenységet végezzen. Végeredményben azt kell mondanunk, hogy a szent rend léte, illetve annak teljessége egyesíti az apostoliságot és a katolicitást, tehát egyfajta garanciája a Krisztussal való egységnek.37 Ám a felszenteltség önmagában nem elég a szent szolgálat tényleges végzéséhez. Ez csak isteni jogú alap ahhoz, ám szükség van a jogi meghatározásra is. S ez a klerikusi státusz, a vele járó jogokkal és kötelezettségekkel. E kötelezettségek és jogok részben változtathatatlanok (isteni jogot jelentenek ki), részben változtathatók (tételes egyházi jogú rendelkezések) az idők és körülmények szükségletei szerint.38 31 Vö. Schütz A., Dogmatika II., Budapest 1937, 593. 32 Vö. Amenta, P., La dispensa dagli obblighi della sacra ordinazione, e la perdita dello stato clericale, in: Periodica 88 (1999) 333. 33 Vö. Composta, D., Lo stato clericale nei suoi presupposti teologici, in Monitor Ecclesiasticus 109 (1984) 30—31. 34 Ezek voltak a történelem során: a szubdiakonátus, az acolythatus, az exorcistatus, a lectoratus és az ostiariatus, amit megelőzött a tonzúra feladása. Vö. Sipos I., Katolikus egyházjog, Pécs 1943, 26. Ma VI. Pál pápa rendelkezése értelmében a latin egyházban már nincsenek ezek a kisebb rendek, csak két szolgálat van, az acolythatus és a lectoratus. Vö. VI. PALpápa: Ministeria quaedam, m.p., in: A AS 64 (1972) 529—534. 33 Vö. Dezza, P., Riftessioni suile recenti lettere apostoliche Ministeria quaedam e Ad pascendum, in Monitor Ecclesiasticus 98 (1973) 79-80. 36 Vö. Navarro, L., Presupposti dottrinali per Vinterpretazione della normatíva sullo statuto dei chierici, in: Ius Ecclesiae 14 (2002) 490. 37 Vö. Ratzinger, J., II sacramento dell'ordine, in: Communio 9 (1981) 44—48. 38 Vö. De Paolis, V., Amissio status clericalis, in: Periodica 81 (1992) 254. 152
