Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész)
A klerikus! állapot, minta szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész) KUMINETZ GÉZA egy személyben egyesül minden sajátosan papi hatalom, így a nevelés (az istenes érzület kialakítása), a kormányzás (az emberek Isten útjára vezetése és ott tartása) és az áldozat bemutatása. Épp ezért Krisztus papsága „egyszerre hieratikus (az emberek megszentelésére irányuló) és hierarchikus is (azaz isteni megbízatású)”.4 Amennyiben valamely vallásban ilyen jellegű a papság, úgy az nem öröklésen, vagy egyéb emberi jogcímen alapul (pl. a nép választásán), hanem közvetlen isteni híváson, lefoglaláson, lefoglaltságon. Ez azt is jelenti, hogy minden nemzedék papsága kihal és az új nemzedékkel teljesen megújul, amennyiben Isten az új nemzedékből is papokat foglal le magának. Ilyen papság van a Katolikus Egyházban, melynek tagjai isteni hívás és küldés révén részt kapnak Krisztusnak, mint egyetlen teljes értékű közvetítőnek, főnek a papságából. A papság tehát sajátos hatalom átadását, illetve annak elfogadását és kellő gyakorlását jelenti. Ebben a tanulmányban a szent renddel járó sajátos jogkövetkezményeket próbáljuk majd felvázolni. Ezért tárgyalni fogjuk a klerikusi státusz fogalmát, megszerzését, ebből az állapotból folyó kötelezettségeket és jogokat. Nem fogjuk tárgyalni sem a klerikusi státusz elnyeréséhez szükséges előfeltételeket, vagyis a papnevelést, illetve a papi szolgálatra való alkalmasság jogi garanciáit, tehát a szentelési akadályokat és szabálytalanságokat. Szintén csak megemlítjük az inkardináció jogintézményét, ami szoros kapcsolatban van a klerikusi státusszal. Végül ugyancsak mellőzzük a klerikusi állapot elvesztésére vonatkozó kánonok elemzését. Mindezek olyan nagy témák, melyek önmagukban is önálló tanulmány tárgyát képezik. 2. A STÁTUSZ FOGALMA A státusz, vagy állapot kifejezés általában valami állandó tulajdonságot, körülményt jelöl, mely lényegesen meghatározza, vagy befolyásolja a dolog viselkedését. Közelebbről, vagyis a jog világában az emberi személy jogilag jelentős életállapotait, körülményeit jelenti. Olyan tényezők együttesét, melyek sajátos kötelességekben és jogokban fejeződnek ki. így az ugyanazon állapotban levők a társadalomban egy és ugyanazon csoporthoz tartoznak. így beszélhetünk krisztushívőkről, muzulmánokról, magyar állampolgárokról, házasokról, nőtlenekről és hajadonokról, orvosokról, társadalmi osztályokról, stb. A történelem során nevezték statusnak, ordo-nak5, jogállásnak (condicio iuridica),6 genus vitae, existentia, via, indoles, vocatio propria-nak ugyanezt a fogalmat.7 A státusz végeredményben egy sajátos jogtechnikai eszköz, vagy inkább jogintézmény, ami kifejezi az egyes állapotok jogi természetét, illetve deklarálja azokat a jogokat és kötelességeket,8 amelyek az adott állapotból természetjogon, vagy tételes isteni jogon, vagy csak tisztán egyházi jogon következnek. A jog kifejezi az adott státusz lényegét, identitását, védi a státusz méltóságát, szabályozza a státuszból eredő jogok és kötelességek kellő gyakorlását. Minden 4 Vö. Horváth, S., Krisztus királysága, Budapest 1926, 82. 5 Vö. Sarzi Sartori, G., II sacramento deli’ordine nel diritto della Chiesa, in: Quaderni di Diritto Ecclesiale 12 (1999) 233. 6 Vö. Bonnet, P. A.—Ghirlanda, G., De christifidelibus: de eorum iuribus, de laicis, de consociationibus. Adnotationes in Codicem, Romae 1983, 14—17; Ghirlanda, G., De variis ordinibus et condicionibus iuridicis in Ecclesia, in: Periodica 71 (1982) 393. 7 Vö. COMPOSTA, D., Lo stato clericale nei suoi presupposti teologici, in: Monitor Ecclesiasticus 109 (1984) 13. 8 Vö. Lobina, G., Cessazione delVesercizio dei ministero e perdita dello stato clericale (Canoni 290—293), in: Monitor Ecclesiasticus 109 (1984) 172. 147
