Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Hámori Antal: Az emberi méltóság etikai és jogi aspektusa
HÁMORI ANTAL Az emberi méltóság etikai és jogi aspektusa Az emberiség történelme kezdettől fogva a szabadság rossz használatából született elnyomásokról és szerencsétlenségekről tanúskodik. Az ember, ha elszakad az erkölcsi törvénytől, megkárosítja a saját szabadságát, önmagát kötözi meg, megszakítja a testvériséget a hozzá hasonlókkal és föllázad az isteni igazság ellen.12 Ám az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának (hanem Isten); engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja a kellő pillanatban fölhangzik szívében;13 mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót, kerülje a rosszat. Az ember méltósága, hogy megtartja ezt a törvényt. A lelkiismeret tanúsítja az igazság tekintélyét, hivatkozva a legfőbb Jóra, akinek vonzását érzi az emberi személy, és elfogadja parancsait.14 Az erkölcsi lelkiismeret az értelem ítélete, aminek segítségével az ember fölismeri egy konkrét - következő, folyamatban lévő vagy már tanúsított — magatartás erkölcsi minőségét.15 Az emberi személy méltósága magában foglalja és megköveteli az erkölcsi lelkiismeret helyességét. Az erkölcsi lelkiismeret összetevői: az erkölcsiség alapelveinek ismerete (szünderészisz), ezek alkalmazása a konkrét helyzetben az érvek és értékek gyakorlati megfontolása által, s az ítélet a tanúsítandó vagy már tanúsított magatartásokról.16 A lelkiismeret teszi lehetővé a felelősség vállalását a tanúsított magatartásokért. A lelkiismereti ítélet állásfoglalása a remény és a megtérés záloga; tanúsítva az elkövetett bűnt, bocsánatkérésre, további jótettekre és Isten kegyelmével az erények szüntelen gyakorlására késztet.17 18 A lelkiismeretnek biztosnak, az erkölcsi ítéletnek világosnak kell lennie. A helyesen formált lelkiismeret igaz és igazmondó; ítéleteit az értelmet követve hozza meg, összhangban a Teremtő bölcsessége által akart igaz jóval. A lelkiismeret nevelése, amely az egész emberi élet feladata, nélkülözhetetlen. Az okos nevelés erényre tanít; szabadságot ad és meghozza a szív békéjét.'* A lelkiismeret nevelésének folyamatában Isten igéje világítja meg utunkat, amit hitben és imádságban kell magunkévá tennünk és gyakorlattá váltanunk. Az Úr keresztjére tekintve vizsgálnunk is kell lelkiismeretünket; a Szentlélek ajándékai serkentenek, mások tanúságtétele és tanácsai segítenek, az Egyház hivatalos tanítása pedig irányít bennünket.19 Az ember néha kerül olyan körülmények közé, amelyek bizonytalanná teszik az erkölcsi ítéletet és megnehezítik a döntést. Ám az embernek mindig azt kell keresnie, ami helyes és jó, s föl kell ismernie Istennek az isteni törvényekben kifejezett akaratát.20 12 Vö. KEK 1739—1740.; Hittan! Kongregáció, Libertatis conscientia, in AAS 79 (1987) 559., 13. 13 Vö. II. János Pál pápa, Veritatis splendor kezdetű enciklikája a Katolikus Egyház minden püspökének az Egyház erkölcstanának néhány alapvető kérdéséről, 1993. augusztus 6., in: AAS 85 (1993) 1133—1228. (PM XXIV. Szent István Társulat, Bp., 1993, 149; fordította: Diós István; VS), 54., 58. 14 Vö. Róm 2,14-16; GS 16.; KEK 1776-1777., 1795. 15 Vö. KEK 1778-1779., 1796. 16 Ld. KEK 1780. 17 Ld. KEK 1781., 1797.; VS 61. 18 Ld. DH 3.; KEK 1782-1784. 19 Ld. DH 14.; KEK 1785. 20 Vö. KEK 1786-1789., 1799. („Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzék.” „Az aranyszabály. »Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük« [Mt 7,12].” - ld. Lk 6,31; Tób 4,15; „Jobb, ha nem teszel olyat, »ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog« [Róm 14,21].”). 134
