Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Erdő Péter: Az élő Egyház joga
ERDŐ PÉTER Az élő Egyház joga Tanulmányok a hatályos kánonjog köréből Szent István Társulat Budapest 2006. 544 oldal Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Az élő Egyház joga címmel állította össze legújabb kötetét, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fakultási jogú Kánonjogi Posztgraduális Intézete fennállása tizedik évfordulójának dedikált (5). A címválasztás önmagáért beszél, hiszen a szerző, a kánonjogtörténet területén végzett kutatásainak és tanulmányainak összegzésére már több önálló munkát jelentetett meg az elmúlt években (vö. Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest 2001; Die Quellen des Kirchenrechts. Eine geschichtliche Einführung [Adnotationes in ius canonicum 23], Frankfurt am Main, 2002; Kirchenrecht im mittelalterlichen Ungarn. Gesammelte Studien [Aus Religion und Recht 3], Berlin 2005.). Valamint, közreadta a katolikus Egyház hatályos jogának kézikönyvét (vö. 1991; 2003; 2005). Az előttünk fekvő kötetbe összegyűjtött tanulmányok ellenben a hatályos katolikus egyházjoggal kapcsolatos, és annak egy-egy aktuális, nyitott kérdésére keresik a választ. A munka áttekinti az egyházjog általános fogalmainak és szabályainak kérdéskörét (17—85); Isten népének jogi szervezettségét (89—311); a tanító Egyháznak (315—327), a megszentelés feladatának (333—402), az egyházi vagyonjognak (405— 421), az egyházi büntetőjognak (425—455) és az egyházi eljárásjognak a területét (459—541). Ritkán mondható el a XX. vagy a XXI. században, hogy valaki egy adott tudomány teljes területén jelentős, a kutatást gazdagító eredményeket tud felmutatni. Végigtekintve azonban a jelen kötetbe bekerült tanulmányok panorámáján, azt kell állítanunk, hogy Erdő professzor ilyen jellegű munkát végzett a kánonjogtudomány területén. A Szerző eredetileg különböző céllal törekedett a kánonjogtudomány kérdéseinek a bemutatására, hol cikk, tanulmány, hol pedig előadás formájában. Mindegyik formában azonban közös, a kánonjog probléma felvetésére való érzékenység és az Egyház tanítóhivatali iránymutatásának, valamint diszciplináris álláspontjának és hagyományának a hűséges követése. Talán éppen a „Salus animarum: suprema lex”, azaz a lelkek üdvössége mint legfőbb törvény című fejezetet emelhetnénk ki az általános fogalmakat tárgyaló részből (73—85). Erdő Péter igyekszik a latin Kódex 1752. kánonjában különösen is hangsúlyozott elvet nemcsak kánonjogi, hanem teológiai, biblikus érvekkel is megvilágítani. Természetesen helyet kap a legutóbbi egyetemes zsinat hittani konstitúciójának, a Lumen gentium-nak az értelmezése, ahogy II. János Pál pápa (1978—2005) tanítóhivatali rendelkezéseinek a figyelembe vétele is. így jut el a Szerző a két hatályos kódexben (CIC, CCEO) szereplő szókapcsolat teljes értelmének kibontására. A Szentírás, a Tradíció, TEOLÓGIA 2007/1-2 • XLI (2007) 109-110 109
