Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Török József: A tizenötödik század magyar egyháztörténete
TÖRÖK JÓZSEF A tizenötödik század magyar egyháztörténete (Keresztény Századok) Mikes Kiadó Budapest 2006. 240 oldal „Katholikus ország azonban pápa nélkül el nem lehetett! Kénytelen volt tehát Zsig- mond 1405-ben IX. Bonifác utódjával, VII. Incével kibékülni (...), valamint XII. Gergelyhez követeket küldeni.” így jellemzi Karácsonyi János 1915-ben a XV. század kezdetének egyházi viszonyait, klasszikussá vált Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban című művében. Török József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszékének vezetője, ennek a XV. századnak a magyar egyháztörténeti vonásait igyekszik felvázolni legújabb kötetében. A mű a Keresztény századok sorozat hagyományát követve összegzi a kereszténység előző négy évszázadának az örökségét (9—16), bemutatja Zsigmond király uralkodásának fél évszázadát (17—90), rátér az első Habsburg, Albert tevékenységének leírására (91—92), majd elemzi I. Ulászló országlását (93—102). Az uralkodók sora Hunyadi Mátyással (1458—1490) fejeződik be (103—122), akinek politikája megrajzolása után kap helyet a szerzetesrendek életének bemutatása (123—169), melybe beékelődik a déli végvárak lovagjaival kapcsolatosjelentős események ismertetése (133—136). Legvégül találjuk a sorozat hagyományaihoz hűen, a mindennapok egyházi életének kifejtését (169—196), valamint az óbudai és pozsonyi egyetem működésének leírását (197—200), kiegészítve a bizánci keresztények korabeli magyarországi helyzetével. Ahogyan a sorozat eddigi kötetei, úgy a jelen munka is számos kevésbé ismert területére világít rá a magyarországi egyháztörténelemnek. Ilyen kiemelkedő rész a Kanizsai János prímás személyiségét, tevékenységét és annak hatását árnyaló néhány oldal (vö. 21—24). Figyelemre méltóak a szerzőnek az 1397. évi temesvári országgyűléssel kapcsolatos meglátásai. Az említett országgyűlés egyházi életet érintő legfontosabb két cikkelyének vizsgálata jól jellemzi a kortárs egyházi állapotokat (31). A Zsigmond hazai egyházpolitikáját elemző néhány oldal (37—44) pedig jóval tisztább képet ad a király és a magyarországi egyházi hierarchia viszonyáról, mint azt a hagyományos magyar történet- írás eddig közvetítette. A Konstanzi (1414—1418), majd a Bázeli (1431—1445) zsinatokon már szükséges volt komolyan szembenézni a konciliarizmus irányzatával. A nehézséget fokozta, a pápa tévedhetőségének a kérdése, amelyet a neves kánonjogász, Huguccio (fi210), úgy értelmezett, hogy a pápa igen, de az Egyház nem tévedhet. így viszont problémát jelenTEOLOGIA 2007/1-2 • XLI (2007) 107-108 107
