Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten (II. rész). A monoteizmus Izrael vallástörténetében
JHWH az egyetlen Isten (II. rész) -A monoteizmus Izrael vallástörténetében ■ RÓZSA HUBA A monoteizmushoz vezető folyamat része volt az állami istenség felemelkedésének folyamata, amelyet az ókori Kelet más államaiban ill. kultszaiban is megtalálunk. így például Asszíriában Asszur és Amun-Re Egyiptomban, Marduk Babilonban átvették más istenségek titulusait, képeit, szemléletanyagát. JHWH felemelkedése állami istenséggé a királyok, különösen később Hiszkija és Jozija révén történt, így a monoteizmus kibontakozásában az államnak szerepe volt, jobban mint vallási csoportoknak. A királyság korának másodikfelében5* ugyanakkor megjelenik erőteljesen a differenciáció folyamata is. Az izraelita vallás fejlődésében fordulópontot jelentett a Kr. e. 9. században a tiruszi Baál tiszteletének megjelenése az északi királyságban Acháb és Jezabel tevékenységének köszönhetően. Baál tisztelete veszélyeztette JHWH helyzetét ill. kultuszát s az így kialakult helyzet kiváltotta a Baál elleni támadást, amely folytatódott a királyság korának második felében. Eredményeként a JHWH kultuszból eltávolítottak minden Baállal vagy más istenségekkel összekapcsolható elemet. Ennek a differenciációnak klasszikus tanúja Ózeás polémiája a Baál kultusz ellen. A differenciáció folytatódott a klasszikusnak nevezett próféták támadásával Asera, a nap imádás és más szokások ellen, amelynek következménye lett, hogy olyan szokások, kultikus gyakorlatok eltűnnek a JHWH kultuszból, mint a halott kultusz, a gyermekáldozat, a magaslatokon folytatott kultusz53 54. A királyság korában kibontakozott differenciáció következménye a fogság idején az a monoteizmus, amely félreérthetetlenül Ezekiel és Deutero-Izajás próféciáiban jut kifejezésre: JHWH a mindenség egyetlen Istene. Az istenek nemcsak nem rendelkeznek hatalommal, hanem egyszerűen nincsenek55. Összegezve az elmondottakat M. S. Smith azt a következtetést vonja le, hogy az ősi izraebta vallás nem volt monoteisztikus és a fogság előtti Izraelben kevés istenséget tiszteltek, de ez érvényes az Izraelt környező nyugatszemita világra is. Izrael nem volt olyan mértékben politeisztikus, mint azt sok kutató feltételezi. Ugyanakkor a konvergencia és differenciáció jelenség mégis jelen volt benne és ezek lehettek a fő tényezők a monoteizmus megjelenésében. A konvergencia elkezdődött a bírák korában, a differenciáció viszont a Kr. e. 9. és 8. században kapott dinamikát. A monoteizmus kibontakozásában a próféták mellett a királyság is jelentős szerepet játszott. A differenciáció a késői királyság korában egybe esett a Biblia sok részletének irodalmi megteremtésével. Végül a monoteizmus egyszerre evolúciónak és revoluciónak is felfogható. Lassan bontakozott ki a politeizmusból (evolúció), úgy, ahogyan JHWH kiemelkedett a kána- ánita gyökerekből, asszimilálta El és Baál istenségeket, ugyanakkor bizonyos szempontokban gyökeresen elkülönítette magát (revolució) a hagyományos vallási formáktól, mint pl. Baál kultikus gyakorlatától, a halottak kultuszától, s ugyanakkor új metaforikus rendszert teremtett a múltból kölcsönzött képvilág kifejezésére. KIÉRTÉKELÉS A bemutatott modellek közösek abban, hogy a kánoni bibliai hagyományt a teoretikus monoteizmus, azaz JHWH az egyetlen Isten eszméje határozza meg. Ez a teoretikus monoteizmus késői jelenség Izrael vallástörténetében, és JHWH monolatrikus tiszteletéből fejlődött 53 Smith, M. S., The Near Eastern Background or Solar Language for Yahweh, JBL 109 (1990) 29—39.; The Early History of God, 148-159. 54 Smith, M. S., The Early History of God, 189-191. ° Smith, M. S., The Early History of God, 160—181. TEOLOGia 2006/1-2 81
