Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten (II. rész). A monoteizmus Izrael vallástörténetében
JHWH az egyetlen Isten (II. rész) - A monoteizmus Izrael vallástörténetében ■ RÓZSA HUBA A monoteizmus teoretikus megfogalmazása először Deutero-Izajásnál található meg. A , JHWH egyedül mozgalom” győzelmével keletkezett új szemléletmód visszatekintő- leg a JHWH-tól való elpártolásnak minősítette más istenek évszázadokon át folytatott kultuszát, s ebből a szempontból dolgozták át a bibliai hagyományt is. A , JHWH egyedül mozgalom eszméje” M Smith megállapításaira megy vissza, amelyeknek maradandó hatása lett az izraelita monoteizmus további kutatására3. A fentebb bemutatott álláspont képviselői klasszikus formában B. Lang* és M. Weipperf, és elemei az őket követő vagy a témával foglalkozó kutatók6 megállapításaiban ismételten jelentkeznek. Az első publikációja (1981) óta eltelt kutatás tükrében B. Lang megerősítve látja a JHWH egyetlen mozgalomra („JHWH-allein-Bewegung”) vonatkozó eddigi megállapításait és továbbiakkal egészítette ki a mozgalom Izrael történetében való jelenlétére valamint a JHWH egyedül eszme eredetére vonatkozó álláspontját, s végül szociológiai megfontolások segítségével a JHWH egyedül csoportosulás mozgalom jellegét mutatja ki (2003). B. Lang a mozgalom létét a babiloni fogság idején szövegtörténeti megközelítéssel a dekalogus elemzésének alapján mutatja ki, de a mozgalom léte csak úgy lesz érthető, ha már a királyság idején létező eszméből táplálkozik7. Eseménytörténeti megközelítéssel Józija TEOLÓGIA 2006/1-2 69 3 Smith, M., Palestinian Parties and Politics that Shaped the Old Testament, (1971), német nyelvű fordítását lásd Smith, M., Religiose Parteien bei den Israeliten vor 587, in: Der einzige Gott. Die Geburt des bibi. Monotheismus, Lang, B., szerk., München 1981, 9—46 old. Lang, B., Die Jahwe-allein-Bewegung, in: Der einzige Gott. Die Geburt des biblischen Monotheismus, Lang, B., szerk., München 1981, 47-83 old.; art. Monotheismus, NBL II., (1995) kol. 834-844; B. LANG, Jahwe der biblische Gott. Ein Porträt, München 2002, 228-233 old.; Die Jahwe-allein-Bewegung: Neue Erwägungen über die Anfänge des biblischen Monotheismus, in: Der eine Gott und die Götter. Polytheismus und Montheismus im antiken Israel, M. Oeming/K. Schmidt szerk., (AThANT 82), Zürich 2003, 97-110 old. Weippert, M., Synkretismus und Monotheismus. Religionsinteme Konfliktbewältigung im alten Israel, in: Kultur und Konflikt, Assmann J./Harth, D., szerk., Frankfurt/Main 1990, 143-179 old., Jahwe und die Götter. Studien zur Religionsgeschichte des antiken Israel in ihrem syrisch-palästinischen Kontext, (FAT 18), Tübingen 1997,1—24 old. Lang, B. tézis által kiváltott kedvező visszhang legjobban lemérhető a az 1992-ban Bemben a monoteizmus kérdésében tartott konferencia-előadásaiban, amelyeknek a publikációját lásd Dietrich, W.-M. A. Klopfen- STEIN szerk., Ein Gott allein?JHWH- Verehrung und biblischer Monotheismus im Kontext der israelitischen und altorientalischen Religionsgeschichte, (OBO 139), Göttingen 1993 A dekalogus első parancsa: „Rajtam kívül más isteneket ne imádj", amelynek megértése csak a dekalógus keletkezéstörténetének rekonstruálásából nyílik meg. B. Lang a dekalógus deuteronómiumi formájából indul ki, mert szerinte ez ősibb mint az Exodusban található forma. A dekalógus legősibb formája a Dt 5,6—11.16 (a szabhat parancsa nélkül). A hosszú életre szóló ígéret (5,16b) nem a szülők parancsára (ez csak az Exodus könyvében található formában történik), hanem a megelőző öt parancs egészére vonatkozott. Eredetileg csak öt parancsból állt és így nem dekalógusróX, hanem pentalógusról beszélhetünk. Ezek kizárólag vallási parancsok, és valamennyi JHWH egyedüli, kizárólagos tiszteletének jegyében áll, a szülők tiszteletének parancsát csak utólag vezették be ebbe a formába. Külön figyelmet érdemel az „atyák bűne” kifejezés az „Az atyák vétkét megtorlóm gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is" (Dt 5,6) összefüggésből, amely eligazítást ad dekalógus ősformájának keletkezési idejéről. Ez pedig a babiloni fogság ideje. Az „atyák”, akiknek a bűnére utalás történik, nem mások mint a fogságban élők nemzedékének atyjai, akikjozija király halála után (Kr. e. 609) a király JHWH-egyetlen mozgalmától elpártoltak. Az elpártolás volt a bűnük, s ez idézte elő Júda államának pusztulását és a fogságot. Most a parancsban megszólítottaknak el kell fordulniuk az „atyák bűnétől” és JHWH igazi tiszteletéhez fordulni, hogy a büntetést megállítsák. Az elmondottak alapján a dekalógus keretében három nemzedék válik érthetővé. Az 1. nemzedék az, amelynek az „atyák bűnét”, az 587-es katasztrófa okát veti szemére a parancs. A 2. nemzedék a most fogságban élők, akik visszatértek az Istentől akart kultuszhoz, a JHWH egyedül mozgalom. A 3. nemzedék a gyermekek, akiknek a vallási engedelmességet köt lelkére a parancs, hogy a szülők igaz JHWH kultuszhoz tett megtérését ne fordítsák vissza. Eredmény: a babiloni fogság idején volt egy JHWH-egyedül-mozgalom, amely azonban csak úgy érthető, hogy már egy, a királyság idejére visszamenő eszmét ragadott meg (Lang, B., Die Jahwe-allein-Bewegung: Neue Erwägungen über die Anfänge des biblischen Monotheismus, 98—101 old.).
