Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
KUNIINETZ GÉZA ■ A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében 1. A vallásszabadság fogalma Az emberi szabadság fogalmára vonatkozó ismereteket feltételezem.14 A vallásra vonatkozó szabadság pedig abban áll, hogy minden embernek mentesnek kell lennie mások, társadalmi csoportok vagy bármi hatalom kényszerítő hatásaitól, mégpedig úgy, hogy a vallás tekintetében senki se legyen kénytelen lelkiismerete ellen cselekedni, s ne is akadályozzák abban, hogy — a jogos határok között — magánéletében vagy nyilvánosan, egyedül vagy vallási közösségében lelkiismerete szerint cselekedjék. Ez a lelkiismeret szerinti cselekvés minden korú emberre vonatkozik, ám sajátosan a nagykorú ember lelkiismeretére, aki megszerezte a szükséges és elégséges ismereteket ahhoz, hogy ne csak lelkiismerete szerint, hanem hogy helyesen is dönthessen, röviden: felelős módon gyakorolhassa jogait és teljesíthesse kötelezettségeit. A zsinati nyilatkozat a szabadság szót sem pszichikai, sem morális értelemben nem használja, ám feltételezi azokat. Tehát nem a választás és döntés szabadságáról beszél, mivel az minden felelős emberi tevékenység feltétele. A pszichológiai értelemben vett kellő szabadság nélkül ugyanis nem lehet felelősen a kötelezettségeknek eleget tenni. A dokumentum feltételezi az erkölcsi értelemben vett szabadságot is, ami abban áll, hogy minden embernek természetes kötelezettsége az igazság keresése, főleg Istenre és egyházára vonatkozóan, s azt megismerve minden ember köteles azt magáévá tenni és ahhoz ragaszkodni. Ez azt jelenti, hogy minden embernek előzetes és abszolút erkölcsi kötelezettsége van Istennel (mint a valóság végső, abszolút alapjával) kapcsolatban. A zsinati dokumentum vajon az egyházzal szemben megkövetelt szabadságról be- szél-e? Azaz hogy az egyén mentes-e az Istennel és egyházával kapcsolatos igazság keresésétől? Az egyházzal és a vallási közösséggel szemben erkölcsi szabadság nem létezik, mivel a vallásszabadság „érintetlenül hagyja az embereknek és a csoportoknak az igaz vallás és Krisztus egyetlen egyháza iránti erkölcsi kötelességéről szóló hagyományos katolikus tanítást.” (DH le). Ugyanakkor a megkereszteletlen egyénnek jogi értelemben vett szabadsága van az egyházi közösséggel (hatóságával, törvényeivel) szemben, mivel nem tagja az egyháznak. Ez a szabadság nem illeti meg a hívőt, mivel a közösség tagja, tehát ott jogai és kö14 Puskás Attila: A szabadság értelmezései és az etikai rendszerek, in Teológia 38 (2004) 55-75. Itt röviden hoznánk a szerző konklúzióit (71—72. oldal): „1. A szabadság nem zága ki és nem ellentétes mindenféle természetes törekvéssel, hanem az értelemnek és az akaratnak az igaz és a jó iránti szellemi, természetes hajlamából forrásozik, 2. A szabadság nem egyszer s mindenkorra meglévő kész adottság vagy képesség, hanem intenzív, különböző fokokat ismerő fogalom. Növelhető neveléssel, gyakorlással, csökkenhet a bűnnel. A szabadságnak az akarat végső céljával, a tökéletes jó rendjével összhangban álló gyakorlása a választási szabadság tökéletessége, ennek hiánya, a választási szabadság tökéletlensége vagy romlása. 3. A választási szabadság gyakorlása nem egymástól fuggeden, pontszerű döntések sorozatát jelenti, hanem a szabad választásokat belsőleg összeköti az egy célra irányultság, mely egyetlen életívbe rendezi a döntéseket és a cselekedeteket. 4. Az erkölcsi törvény nem a szabadság korlátozása vagy külső kényszer, hanem a szabadság növeléséhez, fejlesztéséhez szükséges külső eszköz - összefüggésben az akarat benső vonzódásával az igazság és a jó felé. 5. Az erkölcsi törvény nem pusztán a minimális társadalmi együttműködést lehetővé tevő, az egyéni vagy csoportérdekek összehangolásán, társadalmi közmegegyezésen vagy a cselekvések következményeinek figyelembevételén alapuló külsődleges szabályrendszer, hanem az egész embert belülről érintő, minden képességének latba vetését igénylő, magát a cselekvőt s rajta keresztül az emberi közösséget nemesebbé, jobbá tenni szándékozó feltétlen felszólítás. 6. Az indifferencia szabadságára épülő deontológiai/liberális/teleológiai típusú etikákkal szemben a minőségi szabadságból kiinduló etika az ember tökéletesedését célzó, az igaz és a jó vonzásán alapuló a boldog/értelmes életre, valamint az erényekre összpontosító erkölcsfilozófiát/teológiát tesz lehetővé. Az igaz és a jó természetes vonzásán alapuló minőségi szabadságból kiindulva kifejleszthető a cselekvések erkölcsi minőségét és a cselekvő erkölcsi értékét növelni szándékozó etika.” 6 TEOLÓGIA 2006/1-2
