Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Puskás Attila: A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában
A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában ■ PUSKAS ATTILA érvényesen következnek az isteni eredések örök aktusai. Istenben számunkra felfoghatatlan módon egybeesik a szeretet szabadsága és szükségszerűsége. A patrisztikus tradíció ezzel kapcsolatos mondanivalóját, melynek nézetünk szerint Balthasar „ingyenesség” fogalma is örököse, Luis Ladaria sommás megállapításával így összegezhetjük: „Isten úgy van, ahogy lenni akar (szabadság), de úgy akar lenni, ahogy van (szükségszerűség)”.48 Balthasar nagyon helyesen megkülönbözteti az isteni élet immanens eredési aktusainak alapvető vagy végső ingyenességét a teremtés aktusának ingyenességétől. Az immanens eredések aktusai éppen azért nevezhetők alapvetően és végső módon ingyeneseknek, mert másra vissza nem vezethetőek. A teremtés ezzel szemben úgy ingyenes aktus, hogy a Szentháromság belső életében alapozódik meg, s abból semmiképpen sem következik szükségszerűen. A teremtés ingyenessége semmiféle szükségszerűséget nem foglal magában, s nem esik vele egybe. A teremtés ingyenességének és intratrinitárius megalapozásának balthasari elgondolása, véleményünk szerint, alkalmas arra, hogy elkerülje mind a teremtés szükségszerűségének panteista állítását, mind az isteni teremtő aktus szeszélyességének, önkényességének gyanúját, mely utóbbira legalábbis okot adhat az Isten-világ viszony nominalista megközelítése. 3.4.3 A teremtés, mint az isteni személyek dicsőségét növelő ráadás-ajándék Az I. Vatikáni Zsinat szerint Isten nem saját boldogságának megszerzése vagy növelése érdekében teremtette a világot, hanem azért, hogy tökéletességét kinyilvánítsa a teremtményeknek adott javakon keresztül. Az ötödik kánon még hozzáteszi ehhez, Isten a világot saját dicsőségére teremtette.49 A hagyományos értelmezés szerint az „Isten dicsőségére” kifejezés Isten szempontjából azt jelenti, hogy a Teremtő a teremtésen keresztül kinyilvánítja saját tökéletességét a teremtményeknek juttatott jótéteményeken keresztül, s így megdicsőül (külső, kinyilvánított dicsőség). A teremtetett világ s főként az ember szempontjából pedig azt jelenti, hogy a teremtés műve arra rendelteti, hogy megdicsőítse Istent, s így élje el saját boldogságát, beteljesedését (Isten megdicsőítése a világ és az ember részéről, mint formális dicsőség). A panteizmussal és a szemiracionalizmussal szemben megfogalmazott tanítóhivatali kijelentésnek ez az értelmezése azonban sugallhatja azt a gondolatot, hogy Isten számára a világ teljesen jelentőség nélküli, végső soron fölösleges. Balthasar ezen a ponton is az „Isten dicsősége” kifejezés újraértelmezésére törekszik, amikor a teremtés isteni motívumának tárgyalását a trinitárius teremtésteológia tágasabb és mélyebb kontextusába illeszti. Szerzőnk a teljesen ingyenes teremtés motívumát összefüggésbe hozza Isten belső dicsőségével, s úgy tekinti a világ teremtését, mint az isteni személyek egymást kölcsönösen, mindjobban (je-mehr) megdicsőítő sze- retetaktusában jelentkező ráadás-ajándékot.50 48 Ladaria, L. F.: La Trinitá mistero di comunione, Milano 2004, 60. A szerző Athanasziosz, Nazianzoszi Gergely és Ágoston írásaiból vett szövegeket idéz, melyek a Fiú Atya általi nemzése természetszerűségének, illetve akaratlagosságának kérdését mérlegelik az ariánusokkal folytatott vita kontextusában. Az atyák egyöntetű állás- foglalása szerint a Fiú az Atya lényegéből születik, de nem akaratlanul vagy akarati beleegyezés nélkül. Ahogyan az Atya akaija saját hüposztasziszát, úgy akaija a Fiúét is, aki az ő saját lényegéből való. Vö. Athanasziosz, Contra Arianos, III, 66 (PG 26, c.451); Szent Ágoston, De Trinitate, XV, 20, 38. „Hic solus vems Deus bonitate sua et ’omnipotenti virtute’ non ad augendam suam beatitudinem nec ad acquirendam, sed ad manifestandam perfectionem suam per bona, quae creaturis impertitur ...” (DS 3002). „Si quis ... mundum ad Dei gloriam conditum esse negaverit: an.s.” (DS 3025). „A teremtés ingyenességét (mely nem-szükségképpeniségét ú jelenti) a belső isteni élet sokkal alapvetőbb ingyenességére alapozzuk, távoltartva azonban a teremtésben megnyilvánuló gloria Dei-tői az isteni szolipszizmus minden gyanúját: a teremtmények belső részvétele a szentháromságos életben az isteni személyek egymás közötti belső ajándékává lesz, mellyel a pusztán külső „megdicsőítés” minden látszatát meghaladjuk.” TD IV, 464. TEOLÓGIA 2006/1-2 63
