Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Puskás Attila: A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában
A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában ■ PUSKÁS ATTILA kot ölt. így a Szentlélek működése a teremtésben kezdettől a Fiú megtestesülésére irányul, amely a bibliai tanúságtétel szerint különös módon is a Szentlélek műve, s amelyben a teremtés beteljesedésre jut az ember istenképűségének tökéletes megvalósulásával.41 Pannenberg teremtéstanában és evolúciófelfogásában (de már ezt megelőzően szentháromságtanában is) sajátos vonás a természettudományos „erőmező” fogalom filozófiai implikátumának pneumatológiai értelmezése.42 Ebben a megközelítésben a Szentlélek teremtést célba juttató, beteljesítő tevékenysége a természetben lejátszódó folyamatok dinamikájának „erőmező” módjára működő princípiumaként jelentkezik.43 A fizika téridőbeli erőmező fogalmát (Faraday) arra használja fel Pannenberg, hogy ennek segítségével értelmezze a nyitott rendszerek és az élet öntranszcendenciáját a környezet és a jövő felé. Szerzőnk a Szentlélek tevékenységét a teremtett világban úgy fogja fel, mint amelynek lényege a különbözőek összekötése, közösségének kialakítása. A Szentlélek működése így leírható annak a „dinamikus mező”-nek a teológiai fogalmával, mely a teremtmények jövőre irányuló öntranszcendenciáját, új és tökéletesebb formák kialakulását, valamint ezek jövőbeli közösségét lehetővé teszi. Ez a teológiai fogalom hasonlóságot, de nyilvánvalóan különbségeket is mutat a fizika erőmező fogalmával. Pannenberg kiszélesíti és ontologizálja ez utóbbi fizikai fogalmat, megalkotja a jövőbeli események lehetőségének egyetemes erőmezője filozófiai fogalmát, mely megalapoz minden egyes fizikai erőmezőt. Ez az ontológiai fogalom (a lehetséges jövő erőmezője) közvetít aztán a fizikai és a teológiai erőmező fogalom között: a Szentlélek cselekvése révén nyitott az evolúció a magasabb beteljesedésre és az új természeti események megtörténésére. „A jövőnek, mint a lehetőség mezejének teremtői erejében nyilvánul ki az isteni Lélek dinamikája a teremtésben.”44 3.4 Hagyományos teremtésteológiai fogalmak trinitárius áthangolása 3.4. i A Fiú örök születése mint a teremtés aktusának intratrinitárius „helye’’ A trinitárius teremtésfelfogás módosítja a hagyományos, jobbára skolasztikus terminológiát és szemléletmódot a Szentháromság és a teremtés titkának kapcsolatára vonatkozóan. A korábbi, bevett szóhasználat különböztetett Isten befelé és kifelé, szükségszerű és szabad aktusai között. Az intratrinitárius személyi aktusokat (Fiú születése, Szentlélek eredése), valamint Isten önnön lényegére vonatkozó esszenciális aktusait (önmegismerés, önszeretet) ad intra és szükségképpeni aktusoknak tekintette. Ezzel szemben az ad extra, azaz az Istentől különböző világra irányuló aktusokat (teremtés, megváltás, megszentelés) szabad aktusoknak nevezte. Az ad intra és ad extra, valamint a „szükségképpeni” és „szabad” megkülönböztetése elsősorban a panteizmus elleni védekezést szolgálta. A megújított trinitárius teremtésteológia képviselői, mint Greshake, Balthasar, PannenPannenberg, W.: Systematische Theologie II, 48 köv. A teremtésteológia és a természettudomány módszertanilag önállók, kijelentéseik azonban ugyanarra a jelenségre más-más szempontból irányulva a filozófiai reflexió segítségével egymásra vonatkoztathatók és konvergenciát mutathatnak. Egyfelől Pannenberg amellett érvel, hogy nagy körültekintéssel lehetséges és kívánatos is lehet természettudományos fogalmak átemelése a teológiai reflexió területére, amennyiben ez elősegíti a sajátosan teológiai állítások koherenciájának biztosítását. Kifejezetten teológiai indokoknak kell szólniuk egy ilyen típusú alkalmazás mellett, mely egyúttal mindig az átvett természettudományos fogalom bizonyos mértékű jelentésmódosulásával is jár. Uo. 103 köv. 43 Uo. 96-123. 44 Uo. 118. TEOLÓGIA 2006/1-2 61
