Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Puskás Attila: A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában
PUSKAS ATTILA ■ A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában teli, s mint kettejük közös Lelke át is hidalja. A Lélek az Atyában és a Fiúban azonos ön- kiüresítést tanúsítja, beteljesíti, és nem akar lenni más önmaga számára, mint az Atya és a Fiú közötti szeretet kinyilvánítása és odaajándékozása. Ebben áll a Lélek őskenózisa. Az isteni életnek ez a szentháromságos örök kenózisa teszi lehetővé Isten kenózisát a világ felé, melynek első mozzanata a teremtés, majd a szövetségkötés, a Fiú megtestesülése és a húsvéti misztérium. Pannenberg a Fiú Atyától való örök önmaga megkülönböztetésében látja megalapozva a teremtményi más-létet. Ha Jézus örök fiúsága felismerésének noétikus alapjajé- zusnak az Atyától való sajátos önmaga megkülönböztetése, akkor az örök Fiú Atyától való önmegkülönböztetése kell, hogy a teremtményi létnek a Teremtőtől való különbségének az ontológiai alapja legyen.33 Az örök Fiúnak az Atyával való kapcsolatában kell megalapozódnia az isteni élet egységéből a teremtményi létezés formájába való kilépésének a lehetősége. Éppen a Fiú Atyától való önmaga megkülönböztetésében alapozódik meg Pannenberg szerint az a lehetősége, hogy fiúságát a teremtményi lét Istentől való különbségében is meg tudja élni, mely véges létet magára véve Teremtőjeként is megdicsőíti az Atyát. A teremtés úgy jelenik meg, mint a Fiú önmagát az Atyától megkülönböztető szabadságának kifejezése, az atyai jóság szabadságának, mely igent mond a Fiúban egy, az Istentől különböző teremtés lehetőségére és létére, s végül a Szentlélek szabadságának, aki az Atyát és a Fiút a szabad egyetértésben összeköti.34 Amint a szentháromságos életben a Fiúnak önmagát az Atyától megkülönböztető aktusában van az Atyával való Szentlélek általi egységének a feltétele, úgy a teremtmények is Istentől való különbségük által ráutaltak Teremtőjükre és egymástól való különbségeik révén egymásra. Míg a teremtmények Istennel szembeni önállósága és tőle különböző léte a Fiú Atyától való önmaga megkülönböztetésén alapszik, addig a teremtmények Istennel való közösségének és Isten életében való részesedésének princípiuma a Szentlélek, aki a Fiú és az Atya egységének is a köteléke. Moltmann szerint Isten és a világ lényegi különbségéről, Isten transzcendenciájáról és a világ világiságáról szóló bibliai üzenet félreértése nagymértékben hozzájárult az ökológiai krízishez vezető nyugati civilizáció kialakulásához, ezért az ökológiai teremtésteológia feladatának tartja Isten immanenciájának előtérbe állítását. A Lélek által Isten jelen van a világban és a világ Istenben. Végső soron a szentháromságos személyek kölcsönös és teljes egymásban-léte (perichorézis), a különbségüket meg nem szüntető egysége az alapja Isten és a világ egységének és lényegi különbségének, Isten transzcendenciájának és immanenciájának.35 3.3 Az evolúció értelmezése a trinitárius teremtésteológia távlatában Gisbert Greshake az evolúciós folyamatot Teilhard de Chardin „teremtő egyesítés” gondolatának az átvételével a következőképpen írja le.36 A fejlődés leegyszerűsített formában megfogalmazva azt jelenti, hogy a világmindenségben semmi nincs, ami nem egy olyan folyamatból jött volna elő, amelyben a kevesebből több lett, mégpedig úgy, hogy az új a már korábban meglévő több elem és tényező új szintéziséből állt elő. Ez az új 33 Vö. Pannenberg, W.: Systematische Theologie II, Göttingen 1991, 36. 34 Uo. 45. 35 Vö. Moltmann, J.: God in Creation, Minneapolis 1985, 16. 36 Greshake, G.: Der dreieine Gott, 267-277. 58 TEOLÓGIA 2006/1-2
