Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
kiben az eljövendő Üdvözítő újabb, misztikus „világrajövetele” teszi lehetővé. Ennek során Isten Igéje azok életmódjában ölt testet, akik az örök Szeretet személyes mintázásán fáradoznak. Ebből vonja le a Miatyánk-kommentár az erkölcsi következtetéseket, majd pedig hozzáteszi: „S ezáltal Krisztus önszántából, misztikus módon, folyton megszületik, a meg- váltottakban testet öltve, és saját szűz anyjává teszi az őt így megszülő lelket, mivel abban már nincsenek meg az elmúlásnak és keletkezésnek alávetett természet ismertetőjegyei.”134 Isten szeretete teszi lehetővé ezt „a minden más titoknál is titokzatosabb” misztériumot: „Maga Isten szeretetből lett emberré, hogy ... nekünk embereknek önmagát adja át az erény modelljét, illetve az ő és mások iránti szeretet és jószándék eleven képét”135 „Isten leereszkedett szeretetből hozzánk, s egészen olyan lett, mint mi, hogy megújítsa a szeretet erejét”136 — iga leveleiben a Hitvalló. „A szeretet misztériuma az, ami bennünket emberekből istenivé tesz; ... egyedül a szeretet nyilváníthatja az embert a Teremtő képmására alkotott lénynek”137. Ezért az ellenségeknek is megbocsátó szeretetet tartja Szent Maxi- mosz az istenképiség beteljesítésének és a hasonlóság átistenülésre vezető útjának138. Aki az ellenségszeretet kihívására keresztény módon válaszol, az van a legjobb úton a megdicsőült Krisztus hasonlósága felé: „Reménységünk által az Ige készségessé tesz bennünket az igazságok őstípusának befogadására, ... hogy Krisztus eleven ikonjaivá legyünk, mégpedig nem is csak az ő hasonmásaiként, hanem kegyelemből vele azonosultad’139. A teremtéskor kapott legjobb képesség tehát a „Krisztus eleven ikonjaivá” való keresztényekben valósulhat meg leginkább, mégpedig az Egyház keretében, ahol a kölcsönös segítségnyújtással juthatnak el a tökéletességre a szeretet hiteles művészei. „Sokan mondtak már sok mindent a szeretetről, mégis, ha keresésére indulsz, csakis Krisztus tanítványainál találhatsz rá. Csakis őket tanította meg az igaz Szeretet a szeretetre, melyről elmondható: Lehet profitáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és az összes tudományt, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Aki elérte a szeretetet, az magát Istent érte el, mert Isten szeretet.”1*0 OROSZ ATANÁZ 9 Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... Tömör magyarázat a Miatyánk imádságról, PG 90,879 C, in Isten a szeretet, 159. Vö. Sqire, A. K: The Idea of the Soul as Virgin and Mother in Maximus the Confessor, Studia Patristica VIII, Berlin 1966, 456-461. 135 Ep 44, PG 91.644B. 136 Ep 2, PG 91,397 BC. 137 Uo. 393 C és 396 C. Az Ur imádságáról PG 90,899 in Isten a szeretet. Budapest 2002, 171: „...meg tud bocsátani az ellene vétkezőknek is... Az ilyen ember - ha szabad ezt mondani - saját magát állítja oda példaképként Isten színe elé, s az Utánozhatatlannak mondja, hogy őt utánozza így: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A mindenkihez jóságos Isten utánzásának ezt a merész képét hasonlóképpen fogalmazza meg a Hitvalló a Thalassziosz apát kérdéseire adott válaszainak keretében is (Thal 63 és 65; PG 90,769). 139 Amb. 21, PG 91,1253. Fejezetek a szeretetről IV, 100. (Isten a szeretet, 86) 44 TEOLÓGIA 2006/1-2
