Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... m OROSZ ATANÁZ csátás és szeretet lehet: „Látod-e, miként alapozza meg számunkra az Úr a hasonlóságot? Hogy fölkelti napját gonoszokra és jókra, s esőt ad igazaknak és bűnösöknek... Ha tehát ellenségednek szívből megbocsátanál, te akkor lehetnél hasonló Istenhez. Hogyha magad is olyan lennél az ellened vétkező testvéredhez, mint amilyen Isten tehozzád, bűnöshöz, akkor embertársad iránti könyörületed folytán hasonlóvá válhatnál Istenhez.”113 Idézhetnénk még itt hosszan a sivatagi atyákat és az istenképiségről elmélkedő aszkétákat Evagrioszig. De egy Szópatrosz nevű atya szerzetestársának adott parancsa különösen is témánkba vág: „Ne menjen be nő a kunyhódba, ne olvass apokrifeket, és ne foglalkozz a képmás problémájával!114 Nem eretnekségről van ugyanis azó, hanem két szembenálló párt tudatlanságából és versengéséből ered a vita, mert ezt a dolgot az egész teremtés nem képes felfogni.”115 A „két szemben álló párt tudatlanságából és versengéséből eredő vita” közismerten az órigenista vita, amely nagy port vert fel a homoksivatagban. Johannes Cassianus beszámolója szerint az antropomorfita téveszmék miatt116 Paphnutiosz apát fölkérte a Kap- padókiából a szkétiszi sivatag együgyű szerzeteseihez érkezett Photinosz diakónust, hogy „hogyan magyarázzák a katolikus egyházak egész Keleten a Genezis e szavait: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. „O erre kifejtette, hogy az összes egyházak vezetői nem közönséges, betű szerinti, hanem szellemi értelemben magyarázzák az Isten képét és hasonlatosságát... Nem is lehetséges, hogy a mérheteden, megfoghatatlan és láthatatlan isteni Fölséghez olyasmi tartozzék, ami emberi alakkal és hasonlósággal meghatározható volna: mert O testetlen, összetétel nélkül való, egyszerű természet.”117 Az alexandriai gondolkodásmódot folytató Evagriosznak ehhez legközelebb álló eszméi „A nyolc bűnös gondolatról Anatolioszhoz” intézett levelében maradtak ránk: „Úgy tiszteled Istent a legmegfelelőbben, ha elmédet az erénnyel formálod hozzá hasonlóvá. Csak az ilyen lelket vonzza ahhoz, ami benne vele rokon.”118 A Praktikosz-ban pedig azt hangsúlyozta, hogy „Isten minden képmását'” majdnem ugyanazzal a szeretettel kell szeretnünk, mint magát az ősképet, még ha a démonok azt is szennyezik,119 s ezáltal látszólag gyűlöletre méltónak tüntetik fel. A gyűlölet sohasem a bűnösnek szól, hanem mindig a bűnnek. A bűnös „Isten képmásaként” szeretetre méltó marad (In Ps 118,113 v). Evagriosz nemegyszer órigenista ízű aszketikus írásait nem sokkal később („Kepha- laia” - Fejezetek) Phótiké püspöknek, Szent Diadokhosznak „Fejezetei” szűrték át és közvetítették az utókor felé: „Mi, emberek, mindnyájan Isten képe szerint létezünk, a hasonlóság viszont csupán azoké, akik önnön szabadságukat sok-sok szeretettel Isten szolgálatába állították. Mert pontosan, amikor nem vagyunk a magunkéi, akkor hasonlítunk ahhoz, aki szeretete révén kiengesztelt bennünket önmagával” - hangzik a hagyományos megkülönböztetés az istenképiség és hasonlóság között120. Ezt világítja meg DiadoPG 44, 273 B 276 C. Vagy: „Ne kutass a kép után!”, ill. „Ne spekulálj a képről!” 115 Apophth. Patmm 875, ín Baán I., (ford.), A szent öregek könyve. A szerzetesatyák mondásainak ábécé sorrendes gyűjteménye, Budapest 2001, 335-336. Szerintük az ezt elítélő Theophilosz pátriárka „összeütközésbe került a Szentírás kijelentésével: hisz tagadja, hogy a mindenható Isten az emberi képmás hasonlóságát hordozza”... 117 Coll. X, 3. Az egyiptomi szerzetesek tanítása I: Pannonhalma — Tihany 1998, 276-277. 118 9. f. (ford. Vanyó L.: „Legyetek tökéletesek... ” Tanulmányok a keresztény aszkézis történetéhez a szerzetesség kialakulásáig. Budapest 1991, 271). 119 „A szeretet műve az, hogy Isten minden képmásával szemben csaknem ugyanúgy viselkedjen, mint az ősképpel szemben, még ha a démonok támadásba is lendülnek, hogy beszennyezzék azt.” (Pr 89) 120 Diadoque de Photicé: Oeuvres spirituelles, SC 5bis, Paris 1966, 86,11-14. TEOLÓGIA 2006/1-2 41
