Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
OROSZ ATANÁZ 4 Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... értelmezése helyett Antalhoz hasonlóan ő maga is szívesebben beszél a hasonlatosság statikus adományáról.72 Nem látja szükségét, hogy a kezdeti istenképiségből valamiféle tele- iószisz, a hasonlóság tökéletessége felé tartson az ember. A hasonlításról neki inkább a bűnbeesés jut eszébe, mikor a nagyravágyó ember olyanná akart lenni, mint Isten. A nagyravágyásnál vagy az édenkerti nosztalgiánál Szent Atanáz sokkal fontosabbnak tartja az Atyával egylényegű Igében már egyszer s mindenkorra foltárult Képet. Az eredeti bűn óta nincs ennél biztosabb támpont a megváltásra. „Ennek mestere és teremtője maga Isten Igéje. O maga emberré lett, hogy istenné tegyen bennünket”.73 Amit Iré- neusz, Kelemen és Órigenész a hasonlóság életeszményével juttattak kifejezésre, azt Atanáz az átistenülés fogalomkörével, a theopoiészisz, theopoiein szavakkal fejez ki. A végtelen tökéletesedés hellén életeszményét a kappadókiai atyák a Teremtő ingyenes ajándékának és a Krisztusban újra elnyert istenképiségnek hangsúlyozásával ellensúlyozzák. A kép és hasonlatosság egyaránt kegyelmi állapot, amely részesedést jelent Istenben. Ezért az átistenülés kifejtésekor is kézenfekvő számukra a konkrét állapotra utaló „formálódás”. Nagy Szent Baszileiosz liturgiájának anaforája a Krisztus által bemutatott alakra alapozza az elérendő kegyelmi állapotot: „.. .a Szent Szűztől megtestesülvén kivetkőzött isteni fönségéből, s szolgai alakot vevén föl, testileg a mi alázatosságunkhoz lett hasonló, hogy minket is hasonlókká tegyen saját dicsősége képéhez”.74 Baszileiosz az ariánusokkal szemben leszögezte: „A kép előtt nyilvánított tisztelet az eredetinek szól”.75 A kereszténység legszebb definícióinak sorában azt vallja, hogy „Isten gyermekei alakuljanak Isten képmására, az embereknek megadott kegyelem mértéke szerint”. S ennek a platóni bölcsességtől sem mentes meghatározásának bibliai igazolásaként a Galatákhoz írt levél 4. fejezetét idézi: „amíg Krisztus ki nem alakul bennetek”.76 Ennek megfelelően a legmagasztosabb lelki célkitűzésként ezt írta le: „a legvégső azok közül, amelyekre vágyódunk: az istenivé válás”77. Az átistenülés Nazianzoszi Szent Gergelynél is gyakran visszatérő kulcsfogalom. Az Ige mintájára mindnyájunk szellemi lelkében eleve adott istenképiség78 felhívást is jelent arra, hogy Krisztushoz formálódjunk, hiszen Krisztus az, „aki a szép Ősminta lenyomata, ... a változhatatlan Képmás”, s ő az, aki magára vállalta az én testemet, hogy megmentse a képmást, és halhatatlanná tegye a testet”.79 Sőt a Hippolütoszra, Órigenészre és Olümposzi Methodioszra visszamenő ősi kegyelemtani szimbólumot felelevenítve a konstantinápolyi teológus szónok az újra meg újra közénk érkező Ige befogadását Krisztus újbóli megszülésének tekinti: „Asszonyok, tegyétek magatokévá a szűzi életet, hogy anyja lehessetek Krisztusnak!”80 Nüsszai Szent Gergelynél is az „istenszülés misztikáját” alakítja ki a személyes misztikus élmény. Szerinte az Isten képére létrejött lélek mint hintó hordozza az Isten Igéjét, A hasonlatosság alapja egyedül a megtestesült Ige, aki „magában összekapcsolt bennünket” (C. Árián. 2,74). 73 De inc. Verbi 13, in Óí 13, 159. Liturgikon, Nyíregyháza 1920, 243. Pontosabb szó szerinti fordítás: „...megtestesülvén kiüresítette önmagát, s szolgai alakot vevén föl, testileg a mi alázatos testünkhöz lett hasonló, hogy minket is hasonlókká tegyen saját dicsősége képéhez”. Liber de Spiritus Sancto 18; magyarul A Szentlélekről 18, 45, in Vanyó, L. (szerk.), A kappadókiai atyák, (Óí 6), Budapest 1983. 123. Eletszabályok III: Evangéliumi Etika, Nyíregyháza 1995, 155. Vö. Zsoltármagyarázatok, Nyíregyháza 1999, 148: „hogy Krisztus újra kialakulhasson benne”. 77 Könyv a Szentlélekről, 9,23. 78 Vö. Maloney, G. A., Man the Divin Icon, New Mexico 1973, 124—126. Or. 38,13. Az egyházatyák beszédei Krisztus-ünnepekre, I. (szerk. Vanyó, L.), Budapest 1995, 27—28. 80 Or. 38,1, uo. 15. 36 TEOLÓGIA 2006/1-2
