Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
KUMINETZ GÉZA A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében 4.6. A katolikus szülők, az állam és az egyház vonatkozó jogai és kötelezettségei A katolikus szülők arra kötelezettek, hogy gyermeküket a Katolikus Egyházban keresz- teltessék és katolikusnak neveljék. Amennyiben szándékosan, tehát büntetőjogilag beszámítható módon más egyházi közösségben kereszteltetik meg, vagy más vallásba avattatják be és nevelik, illetve neveltetik őket, bűncselekményt követnek el (1366. kánon).37 E nevelésnek teljesnek kell lennie, tehát a gyermek fizikai, szellemi, lelki, kulturális és valláserkölcsi oktatására egyaránt ki kell teijednie. A szülői nevelés joga és kötelezettsége természetjogi parancs, tehát szintén alapjog. A szülőknek ezért „minden pozitív intézkedést megelőző és ettől független felhatalmazásuk van gyermekük nevelésére. Ezt földi hatalom nem veheti el, hanem csak segítheti őket joguk gyakorlásában, ennek megkönnyítésében. Mivel pedig a természetjog azt írja elő, hogy Istennek neveljék gyermeküket, az O vonzókörében tartsák meg, ezért sem nekik, sem pedig támogatóiknak nem szabad olyan miliőt alkotniuk, amely ezt az Istennek való nevelést gyöngíti, vagy éppen lehetetlenné teszi.”38 A szülői nevelés pedig nem történhet másképp, mint a szülői meggyőződés szerint.39 Joguk van tehát arra, hogy a társadalomtól, mind a világitól, mind pedig a vallásitól,40 hathatós segítséget kapjanak e feladatuk teljesítéséhez. Erre szolgálnak az állami és a felekezeti iskolák; de ezt szolgálja végeredményben a nyilvános isten- tisztelet minden megnyilvánulása is. A szülők, jóllehet elsődleges nevelői gyermekeiknek, ám nem kizárólagos nevelőik. Kiegészítő nevelők az állam és a vallási közösségek, s ez joguk és kötelességük is. 37 Sajátos problémát vet fel a vegyesvallású házasságból született gyermek vallási hovatartozása. A katolikus fél ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy erejéhez képest mindent megtesz azért, hogy a házasságból születő gyermekeket mind a Katolikus Egyházban fogja megkereszteltetni és nevelni. Vajon ha a megszületett gyermek nem katolikusnak lett keresztelve, automatikusan ki kell szabni a katolikus szülőre a büntetést? Meglátásunk szerint automatikusan semmiképp sem szabad büntetni az ilyen katolikus szülőt, hanem meg kell vizsgálni a körülményeket. Egyrészt azt, hogy valóban erejéhez képest mindent megtett-e (pl. ha a másik fél komolyan válással fenyegetőzne, ha a gyermek mégsem az ő vallásában lenne megkeresztelve, akkor az erejéhez mérten mindent megtenni abban állna, hogy a dolgot ésszerűen megbeszélni, ám ha ez eredménytelen lenne, a köteléket már nem lenne szabad emiatt kockáztatni, tehát ha ilyen körülmények között a gyermek nem katolikusnak lenne keresztelve, nem állna be büntető tényállás, mivel a katolikus fél erejét meghaladná a katolikus kereszteléshez való ragaszkodás), vagy másrészt azt kéne vizsgálni, hogy közömbösségből vagy tudatosan egyezett-e bele a gyermek nem katolikus keresztségébe. További szempont, hogy a házastárs gyermeknevelési jogát sem szabad megsérteni. Vö. De Paolis Velasio: Obbligo di educare cattolicamente la prole, delitto contro I’ (Delictum contra obligationem catholice educandi prolem), In Corral Carlos— De Paolis Velasio-Ghirlanda Gianfranco (a cura di): Nuovo dizionario di diritto canonico. Cinisello Balsamo (Milano): Edizioni San Paolo, 1993. 728-729. Egy másik bonyolult probléma lehet az az eset, amikor egy gyermeket katolikusnak kereszteltek, ám szülei, illetve gyámjai ténylegesen mégis nem katolikusnak, más vallásénak nevelték. Mindegy az, hogy a szülők jóhiszeműek vagy rosszhiszeműek voltak, a gyermek jóhiszeműsége vitathatatlan. Ennek következtében ha az adott vallásban olyan jogcselekményt tesz, ami egyértelművé teszi oda tartozását, úgy oda tartozónak kell tekinteni. Ha van valaki, aki tud az illető katolikus egyházban történő keresztségéről, köteles őt erről informálni. Bonyolódhat a probléma, ha a szülők menet közben akár katalizálnak, akár kilépnek a Katolikus Egyházból. Kérdés, hogy ilyen esetben a kiskorú gyermek követi-e automatikusan szülei vallását? 38 Horváth Sándor: Az Egyház jogi helyzete és szerepe a nevelésben. In Vigilia 13 (1948) 322. 39 Természetesen a szülői meggyőződés sem lehet önkényes, zavaros és következetlen. Ha a szülővé vált gyermek nem kapott kellő valláserkölcsi nevelést, úgy aligha lesz kellő meggyőződése. Ehelyett inkább a hiszékenység áldozatai lesznek, s gyermekeik számára is megnehezítik a tisztán látás kialakulását. A végeredmény a kiszolgáltatott és egyre erőteljesebben manipulálható tömeg, mely napszámát alkusszá, melynek nincs tartása, nincs valódi méltóságtudata. 4 A Katolikus Egyháznak kettős jogcíme van a gyermek neveléséhez: 1. Istentől küldetést kapott arra, hogy segítse a személyeket abban, hogy eljussanak a keresztény tökéletességre (794. kánon 1. §), 2. Az Egyház olyan társadalmi valóság, mely képes arra, hogy együttműködjék más nevelő tényezőkkel a nevelésben (GE 3,3). 22 TEOLÓGIA 2006/1-2
