Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Verbényi István: Ad anniversarium quadragesimum operis "Enchiridion Liturgicum" - Radó Polikárp, a liturgia tudósa
VERBÉNYI ISTVÁN * Ad anniversarium quadragesimum operis „Enchiridion Liturgicum" Jelen sorokkal inkább csak a figyelmet kívántuk a XX. század kiemelkedő liturgikus tudósára irányítani. Példakép minden, liturgia területén dolgozó kutatónak abban is, amit a magyar hagyománnyal foglalkozva végzett. Nyilatkozata erre még inkább rávilágít: „Kutatásaim fő szempontja mindig a vallásos magyarság tudomány volt. A liturgikus kódexekben éppúgy éreztem a magyar ember, mint a vallásos ember arcélét. A néprajzi vonatkozásokra mindig ügyeltem. Kutatásaim meggyőztek arról, amit tanulmányaimban sem szűntem meg hangsúlyozni: 1. a középkori magyarság szellemileg majdnem teljesen független volt a németségtől; 2. ami még az elsőnél is fontosabb, hogy a középkori magyarság műveltsége az akkori európai kultúrák élén járt. Hogy ez utóbbiban Jung- mann: Missarum Sollemnia c. kétkötetes munkájában 50 helyen hivatkozik rám, köztük számtalanszor úgy, mint aki bebizonyítja, hogy nem egy külföldnek tulajdonított kultuszbeli vagy kulturális mozzanat elsőnek a magyar művelődés területén bukkant fel.”23 IV. A JÖVŐ ÚTJA Szennay András pannonhalmi főapát így jellemezte munkásságát: „Radó Polikárp tudományos munkásságát feltétlenül fémjelezte, hogy bármilyen sokat is foglalkozott a régmúlt idők egyházával, egyházi tudományosságával, a patrisztika emlékeivel, a liturgiatörténet dokumentumaival -, sohasem merevedett meg a történeti múltban és a régiek hagyományában. Munkássága nem restaurációt (visszaállítást), hanem a renovációt (megújítást) szolgálta... Tanulmányozni a múltat, de úgy, hogy a mára kell figyelni; a régi fundamentumon állva, a megújulást kell szolgálni, — ez volt Radó Polikárp egyetlen programja”24. „Radó Polikárppal a magyar egyházi élet kivételes tehetségű és termékenységű tudósa távozott az élők sorából. A szellemi élet minden területe érdekelte. Ugyanakkor mélységesen ember is volt: derűs és gyötrődő, másokat vonzó és bátorító, nemegyszer érzékeny, de alázatos és gyermekien egyszerű. Mégis a Biblia és a liturgia volt érdeklődésének két fókusza.”25 — írja a könyv befejezéseként Sólymos Szilveszter OSB. Ebben a kis írásban csak a figyelmet akartam felhívni kötelességünkre, de talán ez hatásosabb lesz az ő szavaival, amit a fentebb említett könyvének bevezetőjében olvashatunk: „Amikor ennek a könyvnek az írója a helyszínen szem- és fültanúja lehetett a Zsinat mindent megújító munkájának, a lelkében kibontakoztak a liturgia fejlődésében lejátszódó — múlt, jelen és jövő — körvonalai, hivatásbeli feladatának érezte, hogy könyvben tálja a magyar olvasóközönség elé ennek a csodálatos folyamatnak az útját.” 26 Annyit még hozzátennék: amikor az idő távlatából értékelik személyiségét és munkásságát, nyugodtan nevezhetik majd őt a liturgia magyar Mózesének. Aki elmehetett az ígéret földjéig, oda betekinthetett, de igazán nem léphetett be. O elvezette a liturgiát, a liturgia tudományát szerető magyar egyháziakat és híveket egész élete munkájával a II. Vatikáni Zsinatig, de a további munka már a következő nemzedékekre vár. Folytatni kell ezt a munkát. 23 Működésem vázolása. Curriculum vitae. 1948. november. A Vallás- és Közoktatásügyi miniszter felszólítására. Pannonhalmi Levéltár, BK I. 742/2. 24 Régi és új a liturgia világából, Előszó, SZÍT, Budapest 1975. 25 Uo. 300. o. 26 A megújuló istentisztelet, Múlt —jelen — jövő, Ecclesia, Budapest 1973. 206 TEOLÓGIA 2006/3-4
