Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Székely László: Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában
Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában SZÉKELY LÁSZLÓ Az antropikus probléma és a tudomány által föltárt antropikus számértékek és tulajdonságok tehát paradox jellegűek, s nem feltétlenül mutatnak a keresztény teremtéstan irányába. Ezen azonban nem kell csodálkoznunk, hiszen ez szükségképpen következik a dolog természetéből: ha a tudomány mint tudomány valamely hitirányban perdöntő lehetne, paradox módon éppen azt szüntetné meg, ami a hit lényege. Ugyanakkor számunkra mégiscsak ez a keresztény teológiai tan jelenik meg az értelmezés legmegfelelőbb horizontjaként, melyben ezek a számértékek és tulajdonságok nem csupán értelmezhetőek, hanem reményt is nyújtanak arra, hogy a közvetlenül, geometriai formájában emberi vonatkozású földközéppontú kozmoszkép összeomlása után a kozmosz mégiscsak hordoz emberi vonatkozásokat. Láttuk ugyanakkor azt is, hogy a teremtésre és a Teremtőre irányuló jellegzetesen emberi kérdést a kozmoszban ma föllelhető antropikus jegyek nem világosabbá, hanem titokzatosabbá, rejtélyesebbé teszik. S talán erre gondolva juthatunk legközelebb az antropikus számértékek és tulajdonságok igazi metafizikai és teológiai jelentőségének megértéséhez. Ha a kozmoszban valóban vannak ilyenek — s a mai tudomány szerint vannak —, akkor létezésünk és a világegyetem létezése még titokzatosabbnak, megrázóbbnak tűnik föl előttünk, s ez a titokzatosság mint létezésünk és a világegyetem létezésének misztériuma a logikai érveknél kifejezőbben utal a fizikán túli transzcendensre. TEOLÓGIA 2006/3-4 199
