Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (Itt. rész) ROZSA HUBA reműködésének eredménye. Mindkét irányzaton belül az érvelések és álláspontok árnyaltságával találkozunk. Az egyik irányzat szerint JHWH-hit kezdetén a korai Izraelben JHWH mellett más istenségeket is tiszteltek („belső pluralizmus”), tehát a politeisztikus kezdettel számol. A monolatrikus tisztelet igénye nem az eredeti JHWH tapasztalat része, nem tartozott JHWH istenségének lényegéhez, hanem külső tényezők alakították ki, és csak később jelentkezett Izrael vallástörténetének során. A források szolgáltatta támpontok az esetek többségében nem egyértelműek Izrael monoteizmusnak eredetére vonatkozóan, így a kutatók következtetésekre vagy értékelésükre utaltak, s ebből következően magyarázatok különböző modelljei alakultak ki. Valamennyi modell arra fordítja figyelmét, hogy meghatározza Izrael vallástörténetében azt az időpontot, amikor a monolatrikus JHWH-tisztelet megjelenik. Eltérnek viszont abban, hogy milyen tényezőknek tulajdonítják monolatria kialakulását. Módszertanilag a kutatók a bibliai hagyomány, az összehasonlító vallástudomány és az epigráfia és ikonográfia adataira támaszkodnak. A több magyarázó modell kialakulása eleve arra utal, hogy egyik sem tudja megnevezni azt a tényezőt, amely kielégítően képes lenne indokolni az izraelita monoteizmushoz vezető JHWH monolatria fellépését és páratlan dinamikáját. A kutatók maguk is bevallják, hogy a monolatrikus tisztelet igénye Izraelben egyedülálló jelenség, és a vallás- történetben nem tudnak vele párhuzamos jelenséget kimutatni. S bár Izrael kezdeti po- liteizmusa mellett foglalnak állást, mégis bevallják, hogy JHWH mellett számszerűen csak kevés istenség tisztelete lehetett. A modellek magabiztosságát csökkenti az is, hogy az Izrael történeti és vallástörténeti kezdeteire vonatkozó ismereteink aligha elégségesek a korabeli körülmények minden ellenvetést kizáró számbavételére. Izrael vallástörténetének rekonstruálásának modelljei tele vannak hipotetikus elemmel, főként azért, mert a bibliai hagyomány kritikus értékelése miatt túlzottan is kénytelenek az összehasonlító vallástudomány és az epigráfia és ikonográfia adataira támaszkodni. Ez a függés mindig kétségessé teszi az álláspontok biztonságát, mert új tényezők felmerülése feje tetejére állíthatja a holt biztosnak vélt megállapításokat. A modellek túlzottan számolnak a JHWH alakjának és tevékenységének folyamatos új vonásokkal való bővülésére és módosulására a politeista környezetből átvett elemek asszimilációja vagy átformálása révén. Ezzel a jelenséggel a bibliai hagyomány tanúsága alapján kétségtelen számolni kell, de mi az a mérték, ameddig az új vonások vagy elemek asszimilálhatok, anélkül, hogy elveszne az identitás. A bibliai hagyományban nem JHWH különböző elemekből mozaikszerűen összeállított alakjával találkozunk, hanem a mindig ugyanaz maradó JHWH integrálja, átformálja vagy elutasítja a hatásokat, hogy ezáltal kifejezésre juttassa a mibenlétének sajátosságait. A másik irányzat álláspontja szerint a monolatrikus tisztelet igénye az eredeti JHWH tapasztalat része, és JHWH istenségének lényegéhez tartozik. Ezért a JHWH-hit kezdetén ott áll JHWH kizárólagos odafordulása Izrael őseihez, s később ez az egyedülálló viszony tartalmát és követelményeit illetően egyre határozottabban körvonalazódott a JHWH- kijelentésekben. A kizárólagosság JHWH lényegéhez tartozó igénye ad egyedül magyarázatot arra a dinamikára, amely a bibliai JHWH-kijelentésekben megnyilvánul. A kizárólagos JHWH-tisztelet nem tagadja ugyan más istenek létét, de azok semmit sem jelentenek Izrael számára. A kizárólagos JHWH-tisztelet parancsának természetére rávilágít az a mód is, ahogyan a bibliai hagyomány éles határt von JHWH és az istenek között. Mint már említettük, Izrael Istene sohasem úgy jelenik meg mint egy az istenek világa közül, sohasem része az istenek genealogikusan és monarchikusán rendezett világának. Nem léteznek vele TEOLÓGIA 2006/3-4 183
