Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
JHWH az egyetlen Isten-A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) ROZSA HUBA Ozeás, JHWH egyedüli jelentőségét mint segítőt Izrael számára azzal is megalapozza, hogy JHWH a természet egyedüli ura, egyedül ő az, aki Izrael számára természet javainak adományozója, és nem a Baálok. Az Oz 2,4-17 irodalmi egység, amely egy házassági per formájában megfogalmazott. Ozeás Izrael és JHWH viszonyát a házasság képében fejezi ki, s a jelen esetben JHWH allegorikusán a per keretében Izraellel konfrontálódva szemére veti hűtlenségét. Izrael a helyi Baál istenségek kultuszába kapcsolódva, a termékenységi rítusokban keresi a föld termékenységének biztosítékát, ahelyett, hogy fehsmerné, nem a Baáloktól, hanem JHWH-tól ered a föld minden adománya: „Hiszen azt mondta: Elmegyek a szeretőim után, akik kenyeret és vizet adnak nekem, gyapjút és lent, italt és olajat (7. vers) ... Nem ismerte el, hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat, én adtam neki az ezüstöt, és az aranyat is, amelyből a Baálokat csinálta (10. vers). Ezért visszaveszem tőle gabonámat, ha eljön az ideje, s boromat is a maga idejében; megvonom tőle gyapjúmat és lenemet, amellyel meztelenségét takargatja (11. vers)” (Oz 2,7. 10—11). Az idegen istenekhez fordulást házasságtörésnek, hűtlenségnek (Oz 2,4köv.), a JHWH-tól való elfordulásnak minősíti a próféta. Izrael számára csak JHWH tisztelete az egyedüli lehetőség26. A 8. században Izajás igehirdetése JHWH kizárólagosságát elsősorban egyedüli voltában, világfelettiségében juttatja kifejezésre. Izajás mindezt az istennevek használatának tartalmi gazdagságával mutatja be, amelyek koncentráltan prófétai meghívásának elbeszélésében találhatók27: „Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas ésfönséges királyi széken ült és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek... és harsány hangon mondták egymásnak: »Szent (#Hp = kados), szent, szent a SeregekJHWH-ja (miGS mrr = JHWH Cebaot), dicsősége betölti az egész földet« ... megszólaltam: faj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szemmel láttam a Királyt ("[bő = melek), a Seregek JHWH-ját" (6,1.3. 5). Az egyes neveket jelentőségük sorrendjében vizsgáljuk. A látomásban a jeruzsálemi kultusz nyelvén háromszor szentnek mondják a szeráfok JHWH-t28 (6,3) és maga Izajás gyakran nevezi JHWH-t Izrael Szentjének (1,4; 5,19. 24; 12,6; 17,7; 29,19. 23; 30,11. 15; 31,1). A nevet — úgy tűnik — a próféta alkotta, az Ószövetség más könyvei csak néhány helyen nevezik JHWH-t szentnek (lSám 2,2; Józs 24,19; Oz 11,9; Hab 1,12; 3,3) és a zsoltárokban sem fordul elő gyakran (pl. Zsolt 22,4). Izajás a név ismételt használatával, JHWH szentségének hangsúlyozásával, Isten világfelettiségét jelenti ki, akitől távol áll minden, ami bűnös, ugyanakkor jelenlétében a teremtmény felismeri bűneinek megsemmisítő súlyát. Szentsége akaratának feltétlenségét jelenti, amellyel uralmát népében és a nemzetek között érvényre juttatja: „Am a Seregek JHWH-ja megdicsőül ítéletében, és a szent Isten felragyogtatja szentségét igazságossága által” (5,16). 26 Jeremias, J., Der Prophet Hosea, 41—46. 27 Izajás meghívásának leírása (íz 6,1—13) az ún. Izajás emlékirat (íz 6,l-8,23a/9,6) része. A meghívás jelenetből az 1-11. verseket, így az értekezésben analizált 1-5. verset, a kutatók jelentős többsége autentikus izajási eredetű szövegnek tekinti, a 12—13. versek eredetével kapcsolatban azonban felmerül a későbbi értelmező feldolgozás lehetősége. Izajás emlékiratának és benne a meghívás jelenet kialakulásának, irodalmi formájának, szerkezetének egyéb kérdéseire nem térünk ki. Mindezeket a kérdéseket a kutatástörténet bemutatásával és a téma tudományos irodalmának ismertetésével lásd Barthel, J., Prophetenwort und Geschichte. Jesajaüberlieferung in Jes 6-8 und 28-31, FAT 19, Tübingen 1997, 37-65 (Izajás emlékirata), 66-117 (íz 6. fejezet); továbbá Wagner, T., Gottes Herrschaft. Eine Analyse der Denkschrift ßes 6,1-9,6), VTS 108, Leiden 2006, 18-86 (Izajás emlékirata), 87-124 (íz 6. fejezet). 28 Müller, H. P., art. ÜHp qds heilig, THAT II., (1976) kol. 589-610, 597-601 (IV/1); - Rinngren, H„ art. Ultpqds, ThWAT VI., (1989) 1188-1201 (II/2-III). TEOLÓGIA 2006/3-4 169
