Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Javier Hervada: Kritikai bevezetés a természetjogba
KÖNYVSZEMLE .. ......... J AVIER HERVADA Kritikai bevezetés a természetjogba Szent István Társulat, Budapest 2004,199. old. Javier Hervada, a Pontificia Universitá della Santa Croce kánonjogi fakultásának professzora, az egyik legismertebb jogfilozófiával és az egyházjog teológiai megalapozásával foglalkozó teoretikus a kánonjogtudomány területén. Munkássága, amely alapvetően kötődik az úgynevezett 'Navarrai Iskolához', lényegében a természetjog modern kori - a keresztény bölcselet és az egyházjog hagyományait szem előtt tartó - alkalmazásához és újragondolásához kapcsolódik. A jelen mű magyar fordítása Dr. Hársfai Katalin, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi graduális Intézete tanszékvezető egyetemi docensének munkáját dicséri. A kötet Dr. Kuminetz Géza előszavát követően (9-10) nyolc nagyobb egységre oszlik. Bevezetésként a szerző a jogászi mesterségről és az igazságosság erényének jellegzetességeiről tárgyal, mellyel kétség kívül erkölcsi horizontba helyezi a jogalkotást és a jogalkalmazást (13-19). A második fejezet az igazságosság elemzésének, illetve tárgyának, az igazságos cselekménynek van szentelve (20-79). Hervada szerint a jogi mesterség tárgyának az igazságos tettnek kell lennie, ami egyúttal jelenti azt a dolgot, vagy dolgok csoportját, amely egy konkrét személyt vagy emberi közösséget megillet. Az igazságos tehát az, ami jár, mégpedig meghatározott mértékben. Ez a kijelentés megadja az igazságos másik jellemzőjét, azaz az egyenlőséget, mivel csak az nevezhető igazságosnak, ami a jogosultság arányával egyenlő. Ami ennél több, az nagylelkűség, ami ennél kevesebb, az jogtalanság (vö. 44-45). Az igazságosság viszonyát elemezve (49-52) kitér a jogviszonyban szereplő összetevőkre, azaz a személyekre; a jogi kötelékre; és a jogi helyzetre. A jog és az igazságosság lényegét kutatva a szerző leszögezi, hogy annak az alapja a személy ontológiai körülménye. A közösség pusztán csak a személyen keresztül közvetett úton részesedik belőle. Ez az a pont, amely érthetővé teszi a kollektivista elképzelések tarthatatlanságát (65). A harmadik fejezet a természetes igazságosság kérdését foglalja össze (80-117). Hervada a jog metafizikai megközelítésével kutatja a jog feloszthatóságának alapját, amely túlmegy az ember által alkotott pozitív jogi normák rendszerén. A minket körülvevő dolgok diszkontinualitásából és különbözőségéből így ontológiai adottságként jelentkezik a természetjog létezése. Ennek állítása nem újdonság, hiszen a jogpozitivizmus általános elterjedése előtt (XIX. sz.) magától értetődő volt a természetjogi alapú érvelés, elég, ha csak Aqui- noi Szent Támásra vagy Francisco Sua- rezre utalunk. Éppen a II. világháború traumája világított rá, hogy mennyire tarthatatlanok a relativista, empirista, egyszóval pozitivista nézetek. A pozitív jogszabályok létrejöttének alaki és eljárási 93
