Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)

2005 / 1-2. szám - Válóczy József: A monoteizmus posztmodern kritikája

kihasznált (...) A választás tárgya felől nézve, úgy tűnik, a Sátán és Isten könnyen összetéveszthetők."76 A Logosz megtestesülése tulajdonképpen csak ennek a Szentháromságon belül illetve a teremtésben megvalósuló kenózisnak a foghatóvá-tapintha- tóvá válása, erről szóló tanúság Isten részéről77 - bár ez is csak az emberi történelem ambivalens nyelvén, hiszen a Logosz lényege szerint, Istenen belül is „tiszta átjárás és átmenet, kiüresedés, küldött, utalás a Másikra".78 „Egy ilyen Isten nem rögzíthető le és zárható be jelenlétébe, hanem az érkezés a maradandó állapota..."79

Azt hiszem, Salmann (akinek meggyőződése, hogy a kereszténység rendelkezik erőtartalékokkal, és így önmagából merítve képes lehet megfelelni a posztmodern kihívásának) szép és főleg vállalható példát ad arra, hogyan lehet Istenről másképp, a monoteista hagyományt őrizve és a posztmodern ember szempontjaira-érzékeny- ségére is figyelemmel beszélni.

76 SALMANN, E., Contro Sevcrino, 259., 263-265., 268.; ID., Der geteilte Logos, 446. illetve lásd még ID., „Ormai solo un Dio ci púd salvare", in: lD., Presenza di spirito, 173-177.

77 Vő. SALMANN, E., Contro Sevcrino, 276-277., 288.

78 Vő. Salmann, E., Der geteilte Logos, 501.

79 ALMANN, E., Der geteilte Logos, 467. illetve lásd még: „...innen kellene szemlélni a 'lét nélküli Istent' (Marion), akit mindig újra ki kell/lehet találni, aki távolság és köztes lét ['inter-esse'] volna, a dativus, a szabad és törékeny önátadás tere.", Der geteilte Logos, 447.