Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Válóczy József: A monoteizmus posztmodern kritikája
létét, Isten, aki visszahúzódik az emberek világából annyira, hogy távollévőnek és érdektelennek tűnik, az az Isten, aki megkímél minket."48 „Egy olyan Isten, aki nem rivalizál az emberrel, aki nem méri össze magát vele, mert nincs szüksége arra, hogy fölényben lévőnek mutatkozzon vele szemben, hogy győzzön ott, ahol az ember elbukik... (...) Egy olyan Isten, aki megtartóztatja magát, hogy hiányozhasson az embernek..."49 Ruggenini a nihilista krízisből kivezető utat a „posztmetafizikus szegénység"50 állapotának választásában illetve elfogadásában látja, amely mentes az antime- tafizikus indulattól,51 de határozottan elutasítja az „(ön)igazolás", „az értelemadás paradigmáját";52 amely lemond a feltétlenség igényéről, „privilégiumáról és garanciáiról",53 képes elviselni és tiszteletben tartani az idegent, a megérthetetlent és a paradoxont.54 „A gondolkodás feladata tehát nem a világ alapjának megtalálása, hanem a világ 'alapként' való megtapasztalása (...) az egyetlen igazság, amelyre képes a létezés (...) a rózsa miértje"55 56: ez a „végesség hermencutikája",56 amely egyfelől ügyel arra, hogy a filozófia kerülje a metafizika szubsztancializáló gondolkodásmódját,57 másfelől ébren tartja a gondolkodás történelmiségének tudatát,58 a világban jelenlévő-fel- táruló alteritás (eseménye) felé való nyitottságot és megkülönböztetésének készségét.59 A posztmodern rejtett „logikája" A két bemutatott szerző lényegében fölsorakoztatta a posztmodern minden fontos érvét a monoteizmussal (a monoteista kereszténységgel) szemben, és azokat a szempontokat, amelyek alapján szerinte újra kellene fogalmazni az istenkérdést. Nyilvánvaló, hogy a (keresztény) monoteizmussal nem valamiféle politeizmust akar szembeállítani a posztmodern, hanem inkább egyfajta „megtisztított" monoteizmust, ami elsősorban az istenkép és a teológiai stílus kérdése. Azt gondolom, el kell gondolkodnunk az érveken, és érvényesnek tarthatjuk a fölhozott általános szempontokat is (hiszen a misztikában illetve a negatív teológiában van hagyománya a kereszténységen belül is ilyesféle szemléletnek). Ha adódnak is elbizonytalanító (teológiai természetű) következtetések, amelyeket az illető szerzők ezekből az általános elvekből le48 Ruggenini, M., U Dio asscntc, 241. 49 Ruggenini, Μ., II Dió asscntc, 259. 50 Vö. Ruggenini, Μ., II Dió asscntc, 90. 51 Vö. Ruggenini, Μ., II Dió asscntc, 108. 52 „Ez egyet jelent az arról való lemondással, hogy annak mértéke szerint értékeljük [a valóságot], menynyire vagyunk képesek benne eligazodni, a saját kérdéseinkre válaszokat és a saját szükségleteink elismerését elnyerni tőle...", Ruggenini, Μ, II Dió asscntc, 113. 53 Vö. Ruggenini, μ., II Dio assente, 14., 178., 207. 54 Vö. Ruggenini, Μ., II Dio assente, 13., 103., 115. 55 RUGGENINI, μ., II Dió asscntc, 130-131. (kiemelés az eredetiben). 56 Vö. Ruggenini, μ., II Dió asscntc, 15-18., 238., 250. 57 Vö. Ruggenini, Μ., II Dio assente, 129. 58 „Valójában a filozófia nem született egyszer s mindenkorra, hanem folyamatosan születik minden találkozásban...", Ruggenini, Μ., II Dió asscntc, 184. 59 „Az igaz sokoldalú történése iránti vallásos tisztelet", RUGGENINI, Μ., II Dio assente, 248. illetve lásd még 127-129. 87
