Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Válóczy József: A monoteizmus posztmodern kritikája
úgy a világ, a természet jelenségei is immanens okok okozataiként („A modernek mechanikus világfelfogásának, amely majd feleslegessé teszi Istent, a metafizikai előfeltevései teológiai jellegűek.").26 A lét produktív felfogásából következik a semmi új fogalma is (mint a lét teljes hiánya), ez pedig végképp szakadékot húz a világ és Isten közé, akinek így, transzcendenciájának, örökkévalóságának stb. állítása ellenére is, pusztán a világ legitimálásának szerepe jut, „funkcionális Isten" lesz, „kiegészítő", „pótlék".27 S mégis: „Milyen hálásnak kell éreznie magát ennek az (...) Istennek..."28 Ezt a logikát nevezi HEIDEGGER ontoteológiának; Ruggenini „az onto-teo-logi- kus transzcendencia botrányáról" beszél.2 30'1 Ruggenini azután megkísérli beazonosítani ennek a gondolkodásmódnak egy másik előfeltevését is. Az általa nyújtott bizonyosságtapasztalat minden megismerés modelljévé avatta a hitet: ettől kezdve a hithez hasonló biztos tudás elérése lett a cél (a filozófia célja is, a csodálkozás helyett...), és ezt a biztos tudást a tapasztalatok (jelenségek, dolgok, történések) értelmének, jelentésének megfejtésétől remélték.311 így azonban a világ megalapozása, még ha a transzcendens Isten is az alap, mégiscsak az emberi ész műve, az ember „önmagának adott biztosítéka"; ez abszolút értékkel ruházza föl az észt,31 és vele szemben megoldandó problémává fokozza le a világ titkát.32 Az „abszolút ész" (és a nyugati filozófia) hibája végső soron az, hogy egyedül saját magát ismeri el mércéül és bíróul önmaga fölött:33 „Az önmagával azonos megszállott ismétlése elárulja a különböző felé nyitottságra, illetve a megkülönböztetésre való képtelenséget..."34 - és végül a („szükségképpen plurális")35 valóság megismerésére és megértésére való képtelenséget is. A csak önmagához igazodó ész aztán Istent is (bár a világtól elszakítva, de mégiscsak) „saját képére és hasonlatosságára" képzeli el,36 mint a „legfőbb létezőt": „Az ontoteológia Istene a legfőbb dolog, amely ideális módon tartalmazza a dolgok sajátosságait, és ezért magyarázatot adhat mindarra, ami történik a világban..."37 így hiába „az analógia tana által sugallt elővigyázatosság", „a metafizikus teológia túl sokat tud Istenről, mert, miután foga26 Ruggenini, μ., 11 Dio assente, 54 (illetve 48-54). 27 Vö. RUGGENINI, Μ., II Dio assente, 55-56., 66. illetve az idézett kifejezések: „funkcionális Isten", 12.; „kiegészítő Isten", 99.; „pótlék Isten", 101. 28 Ruggenini, Μ., 11 Dio assente, 98. 29 Vö. Ruggenini, Μ., II Dio assente, 105., 137. 30 „A világ végső megalapozásának biztonsága, amit a hit terjesztett és parancsolt mint a létezés önértelmezésének paradigmáját, bizony motiválta a filozófiát.'', RUGGENINI, Μ., 11 Dio assente, 88. illetve 176- 177. 31 Vö. RUGGENINI, M., 11 Dio assente, 63., 67. 32 Vö. Ruggenini, Μ., II Dio assente, 123., 137. 33 „Önmagukba zártan, a tekintélyi rendszereknek az a vége, hogy egyszerűen csak önmagukra vonatkoznak...", RUGGENINI, M, /1 Dio assente, 284-285., illetve lásd még 102. RUGGENINI ezen hamis „autar- kia"-tudat megnyilvánulásának tekinti a modern tudomány világnézeti semlegességre, „módszertani ateizmusra" vonatkozó axiómáját is, vö. 180-182., 211. 34 Ruggenini, Μ., 11 Dio assente, 94. 35 Vö. Ruggenini, M, 11 Dio assente, 14. 36 Vö. Ruggenini, μ., II Dio assente, 100. 37 RUGGENINI, μ., II Dio assente, 125. (kiemelés az eredetiben) illetve lásd még 141. 85
