Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Ancsin István: Dráma és szabadság Hans Urs von Balthasar teológiájában
Ószövetségben a véges és a végtelen szabadság egymás mellett létezik ugyan, „a szövetség azonban abban a formájában, amelyben megkötötték, nem lehet részese a beteljesülésnek; azt csak megígérni képes"15. Ez az ígéret pedig csak a Logosz emberré válásában teljesül be.16 c) A végtelen szabadság realizálása a Logosz emberré válásában A hiányzó reciprocitás fala Jézus Krisztus személyében omlik le végérvényesen. Jézusban az eddig többé-kevésbé absztrakt módon értelmezett végtelen szabadság személyként jelenik meg, és ez lehetővé teszi, hogy a szabadságot szeretetként definiáljuk - mondja Balthasar. Jézus élete és halála, illetve ezek egymással való kapcsolata, Isten szeretetének felülmúlhatatlan bizonyítékai. Jézus sorsában a végtelen szabadság feltárja saját abszolút lehetőségét: éspedig azt, hogy a kilátástalannak tűnő végességben is önmaga legyen. Ez kétségkívül olyan tény, amellyel a végtelen szabadság isteni Lo- goszának Jézus Krisztusban való megtestesülése előtt sem a zsidók, sem pedig a görögök nem számolhattak.17 Mégpedig azért nem számolhattak, mert erre az első pillantásra valóban abszurdnak tűnő lehetőségre egy olyan külső nézőpontból szemlélődve, ahol az isteni valóság mint abszolút jóság az emberi jóság kvalitatív fokozásaként jelenik meg, a gondolkodás belső struktúráját tekintve tulajdonképpen lehetetlen gondolni. Jézus személyében teljesedik be az Isten és az ember között kötött szövetség, mert ő a fent említett reciprocitás megvalósítója: Isten igenje a világra és velünk a világ igenje Istenre is egyben. Ez a két irányból Jézusban találkozó igen visszavonhatatlan, és immár végérvényesen elszakíthatatlanná teszi a szövetséget. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk ugyanakkor, hogy amennyiben a Jézusban megtestesült végtelen szabadság emberi történelmünkben való velünk-létét harmonikus status quonak tekintenénk, akkor szem elől tévesztenénk a Megtestesült földi sorsának utolsó állomását: keresztre feszítését. Azt a keresztre feszítést, melyben az isteni és az emberi dráma fókuszálódik. d) A végtelen szabadság identitásának szentháromságtani vonatkozásai A krisztológiai vonatkozásból a történelmi időben visszafelé, szentháromságtani irányba haladva vizsgáljuk meg, hogy miként képezi a Szentháromságon belüli önátadási folyamat a végtelen szabadság identitását. Balthasar hangsúlyozza, hogy a filozófiai reflexión túl a kinyilatkoztatás egy másik szempontot is megvilágít: Isten nemcsak önbirtoklásában, tehát lényegénél fogva szabad, hanem éppen azért szabad, mert képes saját lényéről úgy rendelkezni, hogy azt önátadásként közölje: „mint Atya közli az istenséget a Fiúval, illetve mint Atya és Fiú közli ugyanezt az istenséget a Szentlé15 TD 11/1,181. 16 Hans Ottmar Meuffels találóan beszél az Ószövetségről, mint dramatikus előjátékról, amelynek drámája az Újszövetség végjátékában nyeri el végső alakját. MEUFFELS, H. O., Einbergung des Menschen in das Mysterium der dreieinigen Liebe. Eine trinitnrische Anthropologie nach Hans Urs von Balthasar, Würzburg 1991, 300. 17 Vö. TD II/l, 221. 4
