Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Gánóczi Sándor: Az ágostonos szeretetteológia méltatása és kritikája
Látjuk, milyen nehéz feladat volt és marad a különböző emberi szeretettípusok analóg átvitele a Szentháromságra. 3.2. Bonaventura Bonaventura legalábbis a következő ponton továbbjutott: számára az isteni szeretet mind az örökkévalóságban, mind az időben csakis amor gratuitus, mondhatnánk „kegyelem-szeretet" lehet. Ennek köszönhető, hogy Isten végtelenül szabad kommunikáció értelmében egy Isten. Spontán egyesül egymással minden kötelezettség nélkül az isteni Három. így az egy Isten egysége egyedülállóan többesegység, unum in pluribus, azaz több egyesülő alany egysége, és ez az egység tökéletesebb, mint az umum in unó, vagyis az, amely csak egy, szám szerint egy, létezőben vagy személyben képes létezni.18 Modern emberek, akik számára a demokratikus gondolkozás szinte második természetté vált, akik következőleg a társadalmi pluralitást vagy akár egyházi szinten egy ökumenikus dialógust magas értéknek tekintik, méltán adózhatnak elismeréssel Bonaventura szeretetteológiája eme alapelvének. Bár ezt szentháromságtana keretében fejti ki, de úgy, hogy az egyben teremtéstanát is meghatározza. Ugyanis meggyőződése, hogy a Teremtő a maga egészében vett Szentháromság, nem pedig csupán a mindenható Atya.19 A teremtés tehát az isteni Három közös műve. Éspedig olyan mű, amely az Alkotó Közösség képére és hasonlatosságára van teremtve. Ezért hivatott minden teremtmény, mindenekelőtt az emberiség, arra, hogy a szentháromsági többesegység jegyében, tehát plurális egységben éljen és működjék. Hasonló módon tartom fontosnak Bonaventura tanítását az ún. rationes seminales- ről.20 Magyarra „magindítékok"-kai vagy „csíraerők"-kel lehetne lefordítani. Ezek természetes, anyagi és szellemi, létezők képességei, amelyeket a teremtő Szentháromság magok gyanánt vetett a világ termőtalajába, hogy ott a maguk törvényei szerint kibontakozzanak, nőjenek, mindig új lehetőségeket valósítsanak meg. Ma talán a természet kreativitását értenénk rajtuk. Ha mármost ezt a tételt összekötjük a folyamatos teremtés tételével, amely a szentháromsági többesegység evilági működésének tudható be és annak előképét21 követi, akkor majdnem eljutunk a mai evolúcióteológia közvetlen közelébe. Talán egyik Agoston-tanítvány sem kötötte össze ilyen szorosan és ilyen „modernül" a Szentháromság és a teremtés dogmáját. Ugyanakkor a nagy franciskánus egy jottányit sem hagy el a három isteni személy örökkévaló kölcsönösségi viszonyából. Lényegében átveszi a kappadókiai egyházatyák gondolatát, miszerint a személyek egymásban laknak és egymásba hatolnak. Ezt a történést nevezték görögül perichoresis-nek. Bonaventura a latin circumincessio-val adja vissza.22 Perichoresis nagyon szemléletes kifejezés. A choreo igéből és a peri prepozícióból tevődik össze. Az előbbi annyit jelent, mint együttesben, kórusban táncolni. 18 De myst. Trin. q 2, a 2, f 6; Quaracchi (= Q) V,646. 19 „Trinitas fabricatrix": Brevil. 11,12; Q V,230. 20 Vö. Itinerarium mentis 1,9,11 és 14; Q 218 és 299. 21 Vö. az ágostonos „vestigia Trinitatis" fogalmat: Itinerarium mentis, 11,4-7; Q 300-301. 22 Lásd Itinerarium mentis VI,2k; Q V,311. 18
