Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)

2005 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Canones apostolici mint a keleti és nyugati egyházak közös jogforrása

századtól közvetlenül vagy közvetve alapelemei voltak az egyház mindenkori hatályos jogának, mind Keleten, mind Nyugaton a különféle politikai felfogások és teológiai elméletek ellenére. Már a Trienti Zsinat (1545-1563) is felhívta a figyelmet a patrisztikus kor teológiai, doktrinális és diszciplináris örökségének jelentőségére,68 amelynek hatása a XVI-XIX. századi zsinati rendelkezések és pápai megnyilatkozások tartalmában egyértelműen érezhető.69 Ezt a meggyőződést a II. Vatikáni Zsinat kifejezetten is megerősítette. Az Apostoli kánonok, mint az ókeresztény egyházfegyelem kiemelkedő fontosságú emléke tehát nemcsak egy meghatározott időszak egyházfegyelmi állapotáról tanúskodik, hanem a XXI. században fontos kapocsként szolgálhat a keleti egyházak és a latin egyház közötti ökumenikus törekvésekhez.70

APPENDIX

Can. Apóst, (v. dionysiana)

Decretum Gratiani (edF)

CIC (1917)

CIC (1983)

1

2

3

4

5

6

D. 28 c. 14

7

D. 88 c. 3

8

9

10

D. 1 c. 62 de cons.

11

12

13

14

15

16

17

D. 33 c. 1

984, 7°

1041,1°

18

D. 34 c. 15

19

20

21

D. 55 c. 8

22

D. 55 c. 4

2354 § 1

1397

68 KUTTNER, S., „The Reform of the Church and the Council of Trent", Jurist, 22 (1962) 123-142.

69 Vö. DESSAIN, Ch., „Cardinal Newman as Prophet", in: ÄUßERT, R. (ed.), Church History. Prophets in the Church (Concilium 37), New York 1968, 79-98; különösen 94-95.

70 Vö. Patriarch MAXIMOS IV SAYEGH (Patriarch of Antioch and All the East, of Alexandria and of Jerusalem), „The Eastern Role in Christian Reunion", in: The Eastern Churches and Catholic Unity, New York 1963,46-61; különösen 60-61.

172