Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Canones apostolici mint a keleti és nyugati egyházak közös jogforrása
3. A Canones apostolici helye A KELETI EGYHÁZI JOGGYŰJTEMÉNYEKBEN A 692. évi Trulloszi Zsinat kiemelkedő fordulópont a keleti egyházfegyelemben.21 Mint köztudott, ez a zsinat összeállította azon kánonoknak a listáját, amelyek tekintélye kétségbe vonhatatlan a Bizánci Birodalom területén.22 A felsorolás élén ott találjuk a 85 apostoli kánont.23 Ennek hatására a VII. századi és későbbi keleti gyűjtemények kitüntetett helyen idézik az Apostoli kánonokat, mint a keleti egyházfegyelem egyik alapforrását. Ezek közül a legelső maga a Collectio Trulliana, amely átvette a II. Trulloszi Zsinat által felsorolt kánonok jegyzékét. De itt szükséges megemlítenünk a Collectio Niceanat, amely a 787-es II. Nikaiai Zsinat eredményeként további huszonkét kánonnal bővítette a Trulliana anyagát, és az így kiterjedt az Apostoli kánonokra, az egyetemes zsinatok kánonjaira, a részleges zsinatokról származó keleti kánonokra és a szent atyák kánonjaira. Hozzá kell tennünk, hogy a II. Nikaiai Zsinat komoly ellenérzéseket váltott ki Nyugaton, különösen Nagy Károly részéről,24 így annak Keleten hangsúlyozott egyetemes jellegét többen vitatták.25 A nikaiai gyűjtemény kiegészült 883 körül húsz további, 861 és 879 közötti, azaz Photiosz, konstantinápolyi pátriárka idejéből (848-867, 877-8S6)26 származó kánonnal, amelyet Collectio Photianae, vagy más néven XIV cím alá rendezett nomokánon gyűjteményként tartunk számon.27 Egyértelmű, hogy ebben a forrástörténeti fejlődési vonulatban a legkiemelkedőbb az úgynevezett Pedalion. Ez a gyűjtemény a keleti egyház hagyományos egyházfegyelmi anyagát feldolgozva Agapios és Nicodemos athoszi szerzetesek munkájának köszönhetően 1793-ban látott nyomtatásban napvilágot. Javított és véglegesített kiadása 1800-ban Lipcsében jelent meg. Ez a kiadás képezte az 21 HUSSEY, J. M., The Orthodox Church in the Byzantine Empire (Oxford History of the Christian Church), Oxford 1990,24-29. 22 Vö. CONGAR, Y. M.-J., „Structures ecclésiales et conciles dans les relations entre Orient et Occident", in: Revue des Sciences Philosophiques et Théologiques 58 (1974) 355-390. DURA, N., „The Ecumcnity of the Councill in Trullo: Withesses of the Canonical Tradition in East and West", in: Nedungatt, G. -Featherstone, M. (ed.), The Council in Trullo revisited (Kanonika 6), Roma 1995,229-262. 23 II. Hoc quoque huic sanctae synodo optimae maximeque visum est abhinc deinceps ad animarum medelam et morborum animi curationem firmos securosque manere LXXXV canones, qui a sanctis et beatis patribus qui nos praecesserunt, suscepti ac confirmati atque adeo nobis traditi sunt sanctorum et gloriosorum apostolorum nomine. Quoniam autem in his canonibus nobis praeceptum est, ut eorundem apostolorum per Clementem constitutiones susciperemus, quibus iam olim ab haereticis adulterina quaedam et a pietate aliena in corruptelam ecclesae introducta sunt, quae divinorum nobis decretorum elegantem speciem obscuraverunt, has constitutiones ad christianissimi gregis aedificationem ac securitatem oportune reiecimus, haereticae falsitatis foetus nequaquam admittentes neque germanae apostolorum doctrinae eos inserentes. The Canons of the Council in Trullo, in: Nedungatt, G. - FEATHERSTONE, M. (ed.), The Council in Trullo, 64-65. 24 LYNCH, J. E., „The reception of an ecumenical council Nicea II a case in point", in: Jurist, 48 (1988) 454-482; különösen 475. 25 NICHOLS, A., Rome and the Eastern Churches. A Study in Schism, Edinburgh 1992,188-189. 26 DVORNIK, F., The Photian Schism. History and legend, Cambridge 1948,175-178. 27 STICKLER, A. M., Historia iuris canonici, 407; vö. PlTRA, J. (ed.), luris ecclesiastici graecorum historia et monumenta, II. Roma 1868, 433-435. SZUROMI Sz. A., „Jean-Baptiste Pitra és műve, a Iuris Ecclesiastici Graecorum Historia et Monumenta", in: BAÁN I. (szerk.), A Szent Atyák nyomdokait követve. In memoriam Vanyó László, Budapest 2003,375-386. 168
