Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Luxemburgi Zsigmond teológiai "kompetenciája"
ról: „Sive perfidia, sive pertinatia hoc egerit, certe ex Philosophiae schola interitum visi descripsisses... Nam neque Mutius ille, tum fidenti animo passus est membrum usi, quam iste universum corpus. Neque Socrates tam sponte venenum bibit, quam iste ignem suscepit." (Poggius Florentinus Leonardus Aretinus-nak. In: Husz II,CCCLIX V.) - Az utóbbi pedig mindkettejükről: „Pertulerunt ambo constanti animo necem, et quasi ad epulas invitati (mint akiket lakomára hívnak) ad incendium properarunt, nullam emittentes vocem, quae miseri animi posset facere indicium. Ubi ardere coeperunt, hymnum cecinere, quem vix flamma et fragor ignis incipere potuit. Nemo philosophorum tam forti animo mortem pertulisse traditur, quam isti incendium."105 - Zsigmond azt írja az utrakvista rendeknek 1416. március 21-én: Isten a tanúja, mennyire sajnálja Huszt. A csehek, kik Zsigmond környezetében voltak a tanúk, hányszor szólott érdekében, hányszor hagyta el dühösen a zsinatot, sőt, kész volt elhagyni Konstanzot. - Végül belátta, hogy semmit sem érne el ezzel, mivel a zsinat feloszlásának veszélye fenyegetett abban az esetben, ha nem járhat el a jog szerint.106 - Ugyanebben a levélben még a következőket írja: „A mi kedves testvérünknek szintén elhisszük, hogy hűséges marad a Szentegyházhoz. Akkor a papok megegyezhetnek, ahogyan tudnak. Ezért vannak az elöljáróik és a Szentírás. Nekünk laikusoknak nem illik abban kutatni."107 íme, milyen szépen megvonta Zsigmond a maga és Vencel, mint laikusok kompetenciájának határát teológiai kérdésekben - azok után, amik Konstanzban történtek! 105 HELFERT 208. 106 Uo. 316. 107 Uo. 317. 135
