Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Luxemburgi Zsigmond teológiai "kompetenciája"
Wicliff 27. elítélt tétele, amelyet Luther is említ: Omnia de necessitate eveniunt (DS 1177 - a Trialógusra és a Dialógusra hivatkozik), Wicliff Brandwardinnak az isteni és az emberi akaratról kifejtett tanával kapcsolatban szól hozzá a kérdéshez. Előbbi állítása szerint a „nem teremtett akarat" mindig megelőzi a „teremtett akaratot".93 Wicliff megegyezik Brandwardinnal, a Doctor profundusszal abban, hogy mindaz, ami történik, szükségszerűen történik, valamint abban, hogy Isten a lények minden akarati cselekedeténél közreműködik, ám Wicliff ettől függetlenül állítja a szabad akaratot, mégpedig a rosszról szóló tanítással kapcsolatban, amelyben lényegében Szent Ágostont követi.94 Húsz külön nem értekezik a szabad akaratról, ám az Egyházat, mint a predesztináltak összességét határozza meg (numerus omnium praedestinatorum, De Eccl. 1,7). A „kárhozat fiai" nem predestináltak, csak „előre tudottak": praesciti (uo.) Mindezt, mint minden predestinációs vitában a Szentírás két helyéből vezeti le: Róm 8,29 és Ef 1,5. A predestináltakat nem lehet felismerni, de van, amiből következtethetünk rájuk.95 Mt 16,18-at Húsz (Szent Ágostonra hivatkozva) úgy értelmezi, hogy Jézus Krisztus önmagát nevezi annak a sziklának, amelyre egyházát alapítja, hiszen nem lenne illő, hogy azt emberre építse. (De ecclesia 7. fej., 44. o.) Az egyház nem torzszülött, hogy két feje lenne (uo.). S cáfolja azt az állítást is (amelynek nem sikerült nyomára jutnom), miszerint az Egyház teste a bíborosi kollégium, helye pedig Krisztus. Az egyház történetében a kapzsiság és a Nagy Konstantin-féle (hamisított) adományozás idézte elő a visszaéléseket. Ez volt az oka a „pápai" szakadásnak is, (De ecclesia XVI. 131 köv.).96 Az antikrisztusról szóló tanításban Wicliff-fel együtt Grosseteste lincolni püspökre vezethető vissza Húsz „elmélete". Grosseteste és IV. Ince pápa ugyanis ellentétben álltak egymással.97 A praedestinati és a praescitiről szóló dualisztikus tanítás szükségszerű függvénye a Krisztus - Antikrisztus ellentétről szóló tanításnak.98 Húsz konkrét tapasztalata - három pápa, XXIII. János „bűnkatalógusa" és lemondatása, pápa nélküli zsinat és pápa nélküli egyház- csak igazolni látszott Húsz álláspontját. Amennyiben hitelt érdemel a „Historia sanctissimi martyris Ioannis Hus, Digna quae a piis hominibus cognoscatur" (1,1 köv.), Húsz, akit elítéltek a pápaság bírálata miatt (azon a zsinaton, amely a legszörnyűbb vádakkal illette XXIII. Jánost), a következő szillogizmust állította fel: XXIII. János pápa volt, vagy tolvaj és lator? („Hoc facile apparuit in Joanne 23. fuerit an vere Papa, an vero fur et latro?") Ha valóságos pápa volt, miért fosztották 93 Lechler 1,239. 94 Uo. 1,507. 95 HÚSZ II,CLXXX. In II. Epistolam Petri, Cap. I.: „Sunt autem quattuor signa, quibus aliquis potest probabiliter coniecturare se esse vocatum et electum: primum est divinorum verborum delectabilis intellectio... secundum signum est bonorum operum prompta et delectabilis exeeutio... tertium signum est vitiorum detestatio... quartum est peccatorum praeteritorum vehemens dolor et contritio." 96 Húsz hitelesnek tartja az asszonypápáról szóló rémtörténetet. De eccl. 7. fej. 48., valamint 141. 97 Vö. De ecclesia 18.164., valamint 166 köv. Továbbá Lechler 2,243 köv. Húsz forrásai között fontos helyet foglal el a Luther által is előszeretettel idézett Nicolaus Lyra. - Húsz dialektikai (logikai) ismereteit is érvényesíti, midőn kimutatja a pápa és követői által képviselt tételek hamis voltát: „Consequenda tenet in Camestres." (AEE „minden... egy sem... tehát: egy sem.") De ecclesia 13. fej. 105. 98 Az Antikrisztus gondolata megtalálható Wicliff De ecclesiájában is. Vö. HÚSZ, De ecclesia 15 köv., 199 köv. - Vö. De Antichristo, HÚSZ I. 133
