Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)

2005 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Ige és szentség Karl Rahner teológiájában

mány, a 3. kötetben a Priester und Dichter c. tanulmány10 11 és a Stimmen der Zeitben11 közölt Was ist ein Sakrament című cikk, ami már kifejezetten utal az ökumenikus vonatkozásokra. Rahner ökumenikus nyitottságára utal, hogy elgondolását E. Jüngel evangélikus teológussal egy közösen kiadott könyvben is kifejtette.12 A Kirche und Sakramente c. könyv, amely összefoglalja Rahner jellegzetes szakramentális ekkleziológiáját, szintén nélkülözhetetlen a címben megjelölt kérdés tanulmányozásához. Nyilvánvaló, hogy a sokat publikáló teológus későbbi műveiben, így például A hit alapjai c. összegező művében is találkozhatunk a rahneri sajátos értelmezési kísérlettel.

1. AZ IGE ÉS A SZENTSÉG VISZONYA MINT PROBLÉMA

A verbum és sacramentum viszonya a reformáció óta vitatott kérdés a teológiában. A két valóság közti kapcsolat, illetve az „és" kötőszó körüli viták évszázadok óta tartanak. A problémás „és" kötőszót négyféleképpen is magyarázhatjuk. Az igét és a szentségeket egymással szembeállíthatjuk, ahogyan azt századokon keresztül tettük. Az is helytelen, ha nem vizsgáljuk a két valóság viszonyát. Egyoldalúság veszélyét hordja magában a protestáns teológia megoldása, amely az ige felől értelmezi a szentségeket, de ugyanígy a katolikus is, amely a szentségek felől közelít az Isten igéjéhez. A megoldás helyes útja az, ha rámutatunk az ige és a szentségek benső, lényegi összefüggésére.

Kétségtelen tény, hogy a reformációt követően a kontroverz teológiai szemlélet az üdvösség két eszközét szembeállította. Luther13 14 és a reformátorok a kegyelem hordozójának és közvetítőjének elsősorban az Isten szavát tekintették. A protestáns teológiák ezért az igéből kiindulva beszélnek a szentségekről. A szentség Isten igéjének különleges formája: látható ige (Ágoston szerint: verbum visibile).u Teológiájukban a szentségek nem többek, mint az igehirdetésnek egyfajta módozatai. A klasszikus lutheri felfogás szerint az evangéliumnak négy alapformája van: az igehirdetés, a ke- resztség, a feloldozás és az Úrvacsora.15

G. Ebeling szerint16 a katolikus teológia hagyományos hülemorfisztikus szentségfogalma leértékeli az Isten igéjét. A szentségek klasszikus meghatározásában a szó csak egy eleme a szentségi jelnek, csupán annyi a szerepe, hogy értelmezi az elemet vagy a történést. Nyilvánvaló, hogy egy protestáns elfogadhatatlannak tartja ezt a definíciót, hiszen ez a meghatározás „az ige elégtelenségének elfogadását jelenti". Az Isten igéje pedig több, mint a szentség formája (vö. Ungenügen des signifikationshermeneutischen Wortverständnisses zu überwinden). H. Fries, a katolikus teológus szerint részben igazat kell adnunk protestáns testvéreinknek: „Az elmúlt évszázadok katoli10 In: Schriften zur Theologie, IV. köt. 313-355, III. köt. 349 - 375.

11 Rahner, K., IVíis ist ein Sakrament, in: Stimmen der Zeit, 7(1971) 16-25.

12 JÜNGEL, E. - Rahner, K., Was ist ein Sakrament? Vorstösse zur Verständigung, Freiburg 1971.

13 ROTH, E., Sakrament nach Luther, Berlin 1952,31.

14 I.m., 31: Luther teológiájában kétféle szentségről beszélhetünk: „Hör- und Sehsakrament", hiszen az ige - Ágoston kifejezésével élve: sacramentum audibile, a szentség verbum visibile.

15 A schmalkadeni cikkek, Az evangéliumról, III. 4.

16 EßELING, G., Erwägungen zum evang. Sakramentsverständnis, in: Oecumenica, 1970, 220.

112