Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Ancsin István: Dráma és szabadság Hans Urs von Balthasar teológiájában
ségében fogható fel, hiszen önnön létünk forrásai nem magunk vagyunk. Egyetlen olyan személy sem létezik, aki anélkül juthatna el saját öntudatához, hogy egy másik személy őt a nagybetűs Te személyes névmással szólítaná meg. A másikkal végbemenő dialógus nélkül az ember nem képes létezni. A legpregnánsabb hasonlat erre vonatkozólag az anya-gyermek viszony, „amelyben a gyermek anyja szeretete és mosolya által jut el öntudatához".35 Ebben a találkozásban azonban nemcsak az anya véges horizontja nyílik meg a gyermek számára, hanem a lét végtelen horizontja is. Ebben a tapasztalatban mutatkozik meg továbbá a lét és a szeretet párhuzamossága: közös egységük, jóságuk, igazságuk és szépségük. A létnek ezek a transzcendentális tulajdonságai azért közvetíthetők a szeretet által, mert igaz, hogy: „a lét és a szeretet koex- tenzívek".36 4. ÖSSZEGZÉS A jelen tanulmány címe sejtetni engedte, hogy dráma és szabadság egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Egyaránt beszélhetünk a dráma szabadságáról és a szabadság drámájáról. A dráma szabadságáról azért, mert a dráma mint színdarab szereplői (szerző, rendező, színészek), miként a közönség is, a dráma tárgyi és személyi értelemben vett egészének szabad értelmezői, és e reflexív hermeneutikai tevékenységükkel létezőként újból és újból saját helyüket próbálják meg definiálni a lét egészében. A szabadság drámájáról pedig egyrészt azért beszélhetünk, mert a szabadságnak véges és végtelen formája létezik, ez a reláció pedig önmagában hordozza az összeütközés és disszonancia lehetőségét, a bűn folytán pedig annak valóságát. Másrészt pedig azért, mert amennyiben valaki megrögzül a véges szabadság monologikus pólusában, elvéti a szabadság beteljesítő dialogikus princípiumát, amely szerint a szabadság értelme, hogy közölje önmagát, és önmagával ajándékozzon meg másokat. Létünk olyan színház, amelyben folyamatosan játszódik le az üdvtörténet drámája, amelynek keresztény hitünk és reményünk szerint van megoldása: a véges szabadsággal rendelkező ember számára Istennek Jézus Krisztusban való megtestesülése óta közvetlenül adott a lehetőség, hogy a végtelen szabadságot, Istent a Te személyes névmással szólítsa meg, és személyes istenkapcsolatában megérezze a végtelen szabadság előízét. 35 BALTHASAR, H. U. V., Mein Werk, Durchblicke, Freiburg 1990,92. Vö TD II/l, 183; TD II/2, 421; Herrlichkeit, III/l, 945-946. 36 BALTHASAR, H. U. V., Der Zuvanv zur Wirklichkeit Gottes, ln: Mysterium Salutis, II., Einsiedeln, Zürich-Köln 1967,15-45., 17. 9
