Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Thorday Attila: A bűnvallomás és vezeklés rendkívüli formái a középkorban
Tekintve, hogy a vizigótok nagy számban tértek keresztény hitre, a szigorú peni- tencia kirovásával valószínűleg a megbotránkozásnak akartak elejét venni, de igyekezetük elszigetelt maradt. Megdöbbentő, hogy milyen gyorsan terjedt el a kontinensen az az újítás, ami nem is a püspököktől, sem a teológusoktól, hanem az ír szerzetesektől eredt. A szerzetesi közösség gyakorlata így vált a világiak gyakorlatává. Ám döntő különbség is megfigyelhető: míg az előbbi nem szentségi jellegű, hiszen az apát nem mint pap, hanem bölcs közösségvezető szerepel, a galliai és itáliai gyakorlatban viszont a bűnbánattartás lényegénél foga válik szentségivé. Ez utóbbi viszont azt a veszélyt jelenti, hogy a bűnbánat és feloldozás aktusa teljesen elszakad a lelki vezetéstől, hisz a legtöbb plébániai pap e téren nem rendelkezik azzal a bölcsességgel és gyakorlattal, amivel egy-egy szerzetesi közösség vezetője. Tehát a monostoron kívül alakult ki a bűnbánat szentségi gyakorlata, ám ez magával hozta annak materiális, majdnem „mágikus" formájának veszélyét is. A 650-ben Chalon-sur-Saőne-ban tartott zsinat 45 püspöke elismeri, hogy a bűnbánat megismételhető, és ez mindenki számára hasznos gyógyír, a keresztények sajátos nevelési eszköze: „A bűnök engesztelésére szóló penitenciát tekintve - amely a lélek gyógyulására szolgál - úgy határozunk, hogy az minden ember számára hasznos. A papok hallgassák meg a bűnösök vallomását, és adjanak annak megfelelő penitenciát: ez zsinatunk atyáinak egyöntetű tanítása".2 A MEGSZABOTT JÓVÁTÉTELEK ELFERDÜLÉSEI A penitenciárius könyvek elburjánzása figyelhető meg a VII-VIII. században, majd Nagy Károly és a karoling reform után ezek ismét terjedni kezdtek. Mintegy 20 ilyen maradt ránk. A jóvátételek tarifáját olvasva következethetünk az abban a korban gyakran elkövetett bűnökre. E penitenciás könyvekből színes, sokszor brutális kép tárul elénk az ezredforduló éveinek mindennapjairól. Világossá válik továbbá a penitencia elmaterializálódásának veszélye is: a hangsúly a böjtölés napjainak pontos kiszabásán és más önsanyargatáson van, és nem a megtérésre vezető bűnbánat lelki magatartásán, a testvéri szereteten, amit az ősi bűnbánati gyakorlat megkövetelt. A kereskedelmi szemlélet odáig ment, hogy néha és néhol anyagi vonzata is lett egyik-másik bűntől való megszabadulásnak. A másik eltévelyedést az ellentételezés lehetőségéből fakadt. Megtörtént ugyanis, hogy több súlyos bűn elkövetése miatt a bűnbánó annyi elégtételt kapott, amit lehetetlen teljesíteni, pl. 50 évnyi böjt. A korabeli moralisták erre azt a megoldást eszeltek ki, hogy azt - megfelelő módon - át lehet váltani más penitenciára. így pl. a hosszú böjtölést súlyosabb, de rövidebb penitenciára lehet váltani, mint pl. egy évnyi böjt helyett három nap és három éjjel étien, szomjan, alvás nélkül zsoltározni egy templomban, vagy egy sírboltban (!); kívánatos, hogy az a bűnbánó, aki e megoldást választja, átélje újjászületésének húsvéti jellegét. 92 2 Chalon-sur-Saőne, 8. kánon.
