Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Puskás Attila: A szabadság értelmezései és az etikai rendszerek
racionalista teológia által gyártott erkölcstani művekben, hanem még a 19-20. század új skolasztikus kézikönyvekben is. Ez utóbbiakban keverednek az eredeti tamási és a szuareziánus megközelítés elemei.11 A természetes erkölcsi törvény szekularizációja s ennek nyomán a szekuláris erkölcsfilozófiák kialakulása a 17-18. században megy végbe, amikor arra törekszenek, hogy az isteni törvényhozót zárójelbe téve antropológiailag alapozzák meg az alapvető erkölcsi törvények egyetemességét. A politikai konfliktusok és a vallásháborúk korában a nemzetközi rendet és a békés együttélést - mivel nem létezett már egységes kereszténység, hanem csak egymással harcban álló felekezetek - nem lehetett tovább a közös keresztény hitre építeni, hanem az eszes emberi természetből kiolvasható természetes erkölcsi törvény tűnt a társadalmi rend mindenki számára elfogadható, egyedül lehetséges alapjának. Ebben az értelemben írta meg Hugo Grotius a „De iure belli ac pacis" című művét (1625), és ebben az irányban gondolkodtak a német és angol racionalista szerzők.11 12 A szekuláris erkölcsfilozófia a szuareziánus barokkskolasztika természeti törvény értelmezéséből vette kezdetét, azt fosztotta meg teológiai alapjától és adott neki új alakot, amikor a matematika és a newtoni fizika modellje szerint arra törekedett, hogy az erkölcs tudományát néhány evidens princípiumból vezesse le. Az erkölcsfilozófia többé már nem a boldog élet és a legfőbb jó, hanem kizárólag a békés társadalmi együttélés keresésének a tudománya. A törvényetika legnagyobb hatású és egyben az utilitarista erkölcsfilozófiák ellenében kidolgozott formáját Immanuel Kantnál találjuk meg. A kanti etika célja egy olyan egyetemes törvény megállapítása, mely maximális szabadságot tesz lehetővé a természeti rend és a hajlamok szabadságot veszélyeztető befolyásától. Az egyetemes erkölcsi normának függetlennek kell lennie a tapasztalattól, hisz a tapasztalatból kiindulva nem állapítható meg egyetemes törvény. Kant ezért elutasítja a cselekvés tárgyából, tartalmából kiinduló ún. materiális etikákat és egy pusztán formális, a szabadság akaratával egybeeső gyakorlati ész formájának megfelelő etikát dolgoz ki. A kanti akarat (Wille), azaz az akaratot meghatározó gyakorlati ész autonóm, önmagának ad törvényt. Az erkölcsi törvény kategorikus imperatívusz formájában jelentkezik, mint a gyakorlati ész ténye, mellyel a gyakorlati ész kötelezi a választással rendelkező szabad akaratot (Willkür). A moralitás voltaképpeni kritériuma a törvény iránti tisztelet, a kötelességteljesítés szándéka lesz. A törvényetika szekularizált változatának filozófiailag legszigorúbban kidolgozott formáját alkotja meg Kant.13 11 A tamási felfogásban a természettörvény az erényes és méltó, jó minőségű emberi élet szolgálatában áll, a suárezi megközelítésben a törvény áll a középpontban, az erények csak marginális szerepet kapnak. A suárezi erkölcsteológia, noha bizonyos pontokon a Summa theologiae fényében enyhítette a skotista-ock- hami törvényetika túlzásait (pl. Isten abszolút hatalmának kiegyenlítése bölcsességével), összességében azonban megmaradt a libertas indifferentiae és a törvény-erkölcs szemléletmódjánál és magán viseli annak negatív következményeit (pl. cselekvések atomizálódása; individuális erkölcs). 12 Például: Christian Wolff, Samuel Pufendorf, Joseph Butler, Samuel Clarke. A jogász Hugo Grotius - ellentétben Suárezzel, aki az emberi természet alapvető hajlamai közé sorolta az Istenre, mint végső célra irányultságot is - csak a társas-társadalmi lét hajlamát (appetitus societatis) tartotta a természetes erkölcsi törvény emberi természetben megalapozott gyökerének. 13 A társadalmi együttműködés és az utilitarista etikákkal állította szembe Kant a saját törvényetikáját. Közelebbről tekintve azonban azt tapasztaljuk, hogy Kantnak az etika újfajta megalapozása csak azon az áron sikerül, hogy megosztja a cselekvő alanyt és cselekvését. Az emberi cselekvés empirikus jellege szerint az érzéki emberi természet impulzusai és hajlamai által determinált esemény. Másképpen, a ha59
