Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Papp Miklós: Ki mint imádkozik, úgy is él
Nagypéntek óta nem önmagukban haladnak előre, hanem a kereszthalál gyógyító tövise fájdalmasan megmarad a gondolkodásban, a negatív teológiában. Az imádság ébren tartja a negatív teológia hatékony jelenlétét. A negatív teológia csúcsa Krisztus kereszthalála. A kereszt érthetetlensége egyben az ész határait mutatja fel. Az ész nem minden. Az észnek a maga határain le kell borulnia a Felfoghatatlan előtt, ahogy Krisztus is megtette Nagycsütörtök éjjel. Ám ez mégsem az ész csődje, nem a rezignált cselekvés órája, hanem a „mégis" bizalomé. A határig merészkedő ész reményének, így önfelülmúlásának gesztusa. Itt nem csak a racionális gondolkodás tiszteletteljes megállásáról van szó, hanem egyáltalán a gondolkodás fogalmának megváltoztatásáról. Mit jelent ez az imádkozó teológiai etika, mint tudomány számára? Olyan a kereszthalál, mint egy paradigmaváltás a tudományban. Mindent a fejére állít, mint Kopernikusz felfedezése. Ha Isten emberré válása a szellem megbotránkoz- tatása, akkor ez a keresztben csúcsosodik ki. A szellem csodája pedig abban van, hogy ezt a botrányt nemcsak elgondoljuk, hanem a cselekvés számára fel is tárjuk, „cselekvés-jelentőségűre" lefordítjuk.8 Ennek jelentése van a teológiai etika, mint tudomány űzésére. Isten ki- kutathatatlan szent titka éppen hogy nem megfellebbezhetetlen tekintélyt kölcsönöz az etikai beszédnek, éppen nem egy felsőbb tekintélyt jelent, akiből minden erkölcsi norma szisztematikusan levezethető, hanem az egész erkölcsteológiát visszavezeti törékeny alapjaihoz: minden biztosság feloldódik a bizonytalanságban. Isten lezáratlansága a teológia lezáratlanságát vonja maga után. Ez a törékeny alap minden tudományban jelen van, és a teológia teszi le a zárókövet a tudományok metodológiájára.9 Ez az erkölcsteológust állandó kérdezésre ítéli, nem menekülhet egy pszeudo-biztos- ságba. A gyanút éppen a túl gyors és sima megoldások vonják magukra, a túl jól kidolgozott rendszerek, a harmonizáló biztosság. A kereszttel szemközti imádság egy végső fenntartást, egy végső nem értést tart ébren, ami az elsietett evidenciáknak és a végtelen szisztematizálásnak határt szab. Minden racionális válasz, a legjobban kidolgozott szisztéma is, alárendeltje marad a keresztnek. A kérdés mindig nagyobb marad, mint a válasz. Jóllehet az erkölcsteológus korának mindig adósa az éles, a tájékozódást segítő pozíciókkal, de ugyanebben az ütemben a szellemi fenntartások jelzője is. Az erkölcsteológus ezért egy életen át töprengő marad a kereszt árnyékában. A negatív teológia húsvétkor átfordul pozitívvá. Az ember konfliktusossága és történelme sorsszerűsége a keresztben csúcsosodik ki, ami húsvétkor lerombolhatatlan vigasztalást, kiengesztelődést kap. Az ész megkapja a maga végleges helyértékét: a lét mindig több mint a megértés, a létközvetlenség több mint a léttudás10, s ismét az isme8 DEMMER, K., Fundamentale Theologie des Ethischen, Freiburg 1999, 38., 284. A negatív teológia alkalmazott keresztteológia. Uő. Entscheidung und Verhängnis. Die moraltheologische Lehre von der Sünde im Licht chris- tologische Anthropologie, Paderborn 1976, 68. Uő. Ethische Wahrheit jenseits von demokratische Konsens?, in: AUTIERO, A., (szerk.) Ethik und Demokratie, Münster 1998,121-140. HÄRING, H., Zur Aktualität der Negativen Theologie, in: Concilium 37 (2001) 123-133. 9 Minden tudomány legvégső alapját homály fedi, ami nem a tudomány történelmi előrehaladottságának töredékességéből fakad, hanem az emberből. Minél előbbre halad az orvostudomány, annál kikutatha- tatlanabbnak látszik az élet titka. Minél előrébb halad a fizika, annál kevesebbet tud az anyagról. A haladásnak ez a Jánusz-arcúsága gyötri a kutatókat. A végső nemértés legvégül a teológiai nemértéshez talál. Az abszolút alap, amit minden tudós keres, Krisztus halála a kereszten. DEMMER, K., Fundamentale Theologie des Ethischen, 38. Uő. Deuten und Handeln. Grundlagen und Grundfragen der Fundamentalmoral, Freiburg 1985,13-35. Uő. Moraltheologische Methodenlehre, Freiburg 1989,34-52. 10 Heidegger, M., Lét és idő, Budapest 1989,337,690. 39
