Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)

2004 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A bűnbocsánat szentsége a szentségi üdvrendben

risztiában. O. Semmelroth szerint „mint ahogy az ember keze az egész tárgyat megfog­ja, de ujjaival különböző helyeken érinti, úgy nyúl Isten az ember után az Egyházon keresztül. Az Egyház mint ősszentség ujjai különböző helyeket érintenek benne: az egyes tagokat és életfázisokat."16 b) Minden szentség alapja a keresztség, illetve a keresztség kegyelmi hatása. Pál apostol megfogalmazásában az Evangélium lényege a megfeszített és feltámadt Krisz­tus. Aki hisz benne, az közeledik feléje, de csak a keresztség által ölti magára halálá­nak és feltámadásának misztériumát, amely által egy új élet részese lesz. Amikor a bűnbánat szentsége értelmezésének teológiai elmélyítésére törekszünk, fontos annak hangsúlyozása, hogy a szentségi üdvrend alapja a keresztségben létrejött Krisztushoz való kapcsolódásunk, illetve Krisztushoz való hasonulásunk,17 Nemcsak a bűnbánat szentsé­ge, hanem a többi szentség is a keresztségre épül, ami azt jelenti, hogy a szentségek a keresztségben létrejött valóságot egyre tökéletesebbé teszik, vagy szükség esetén meg­újítják. Minden szentség ebből a valóságból indul ki, és minden szentség ennek a va­lóságnak valamelyik szempontját hangsúlyozza, illetve tökéletesebben fejezi ki. A bér­málás hasonlóvá tesz Krisztushoz abban, hogy mi is a Lélek erejével akarunk tanúsá­got tenni az Atyáról. Az Eucharisztia, mint áldozat részesít Krisztus áldozati sorsában. A bűnbánat bevon bennünket Krisztus elégtételébe. A betegek kenete megadja azt a krisztusi vonást, hogy a betegség és a halál az Atya akaratára való igent mondás le­gyen. Az egyházi rend Krisztus papságában részesít, a keresztény házasság pedig je­lenvalóvá tetszi Krisztus és Egyház misztérium jellegű kapcsolatát. c) A szentségek összetartoznak, hiszen általuk maga a megdicsőült Krisztus műkö­dik az emberben, és mindegyik ugyanazt a krisztusi életet akarja létrehozni, erősíteni és töké­letesíteni bennünk.18 A Lumen Gentium szerint „a titokzatos testben Krisztus élete árad szét a hívőkben, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedő és megdicsőült Krisztussal" (LG 7). Krisztus szándéka szerint az Egyház úgy alakította ki a szentségi üdvrendet, hogy az embert egész életútján végigkísérjék. Ily módon a szentségek adják meg a keresztény élet tartalmát és struktúráját azzal, hogy már itt a földön részesítik őt Isten életében. A keresztség szentsége feltárja a hívő előtt a keresztény élet kapuját, alapvető és gyökeres módon képesíti a többi szentség felvételére, hogy így „meglett emberré le­gyen, eljusson a krisztusi teljességre" (Ef 4',13). „A keresztség azonban csak kezdet és kiindulás, és mindenestül a Krisztusban való élet teljességének megszerzésére irá­nyul" (UR 22). A keresztény életbe való bevezetés első lépcsője a keresztség, a máso­dik lépcső a bérmálás. A bérmálás a megerősítés szentsége, hiszen megerősíti a hívőt abban a keresztény életben, amelyre a keresztség szülte. Az Eucharisztia mint táplálék táplálja és növeli a hívőkben a kegyelmi életet. Amint a természetes élet növekedésé­hez és fenntartásához szükség van táplálékra, hasonlóan a kegyelmi életnek is szük­séges van az „élet kenyerére". Jézus, az élő kenyér, „úti eledelünk" (GS 38), s ő az, aki 16 SEMMELROTH, O., Die Kirche als Ursakmment, Frankfurt 1963,124. 17 Vö. SCHEFFCZYK, L., A bűnbánat szentségének sajátos üdvözítő hatása, in: Communio 1996/3, 68-71. 18 Aquinói Tamás ebből a meglátásból kiindulva válaszolt arra a kérdésre, hogy miért éppen ezt a hét szentséget rendelte Krisztus. Szerinte a szentségek természetfölötti rendje harmóniában van a termé­szetes rend alapvető szükségleteivel (születés, növekedés, megújítás, stb.), vö. S. Theol. 111,65,1; S. Contra. Gent. IV,58. Ugyanez az érvelés megjelenik a Tridentinum katekizmusában is, vö. Cath. Rom., 11,1,20. 24

Next

/
Thumbnails
Contents