Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Ladocsi Gáspár: A Jézus Krisztus-jelenség a gnosztikus irodalomban
gnoszticizmus egyik ága kötődött csak a kereszténységhez, és valójában egy korábbi, illetve a keresztény tanítástól független szellemi irányzatról van szó, amelynek egyes ágai nemcsak a platóni Timaiosz kozmológiai nézeteit, hanem a keresztény tanokat is erőteljesen felhasználták. Ezek a csoportok a világot teljes mértékben a rossz művének tekintették, ahogy azt a testet is, amelybe, mint börtönbe zárva él az emberi lélek. Megkülönböztették a legfőbb istenséget azoktól a szellemektől és démonoktól, akik az anyagi világot, mint az alapvetően 'rossz' hordozóját létrehozták. Ezért volt szükségük az 'Ismeretlen Istenről' szóló tanításra, mint ellenpólusra. A rossztól való megváltónak így különleges szerep jut a gnosztikus filozófiában, aki/ami lehet maga a tudás, mitologikus alak, vagy konkrét emberi személy (akár Jézus Krisztus) [vö. 22-23.]. A gnoszticizmus tehát jóval összetettebb szellemi áramlat, mint valamely keresztény elképzelésből kiinduló tévtanítás (vö. eretnekség) és kapcsolatai mind a keleti szinkretizmushoz, a hellenizmushoz, a manicheizmushoz, mind pedig a zsidó-keresztény fogalomvilághoz is kötődnek. A bevezető után a szerző bemutatja, hogy milyen szerepet töltött be Jézus Krisztus a gnosztikus irodalomban (33- 38.), illetve eszmevilágban (39-45.), majd önálló fejezetet szentel Krisztus preeg- zisztenciájának (47-59.). Tudjuk nagyon jól, hogy nem minden gnosztikus szekta beszélt Jézusról mint megváltóról, ha pedig igen, álláspontjuk doketista jellegű volt (azaz, hogy Jézus teljesen szellemi természetű lény volt.). Ezzel szemben viszont ismert az Egyház meggyőződése a Fiúról, aki az Atyával egylényegű, azaz, hogy a Szentháromság személyei nincsenek egymásnak alárendelve. Ez egyértelmű kifejezésre jut a 325-ben megtartott Nikaiai Zsinaton, mindazokkal szemben, akik a szubordinacionizmust vallják. La- docsi professzor behatóan ismerteti az újplatonista filozófia isteni kiáradás elképzelésének Krisztus tulajdonságaira való átvetítését és az ennek nyomán felépített különböző gnosztikus szisztémákat (49- 59.). Ebből fakad a megtestesülés képtelensége, mint az anyaggal, azaz a rossz princípiumával való érintkezés. A megváltás, mint már utaltunk rá, nem érinthette a gnosztikusok szerint az anyagot, mivel annak a sorsa a pusztulás (61-72.). Láthatóak azok a tendenciák a gnózis tanításában, amely az általuk hirdetett titkos tudás jellegzetességeit Krisztussal kapcsolatosan is előtérbe állítják. így a Jézustól származó tanítás a gnosztikus iratokban, mint a Tamás-evangéliumban, csak szűk körben hangzik el, mellőzve a nagyszámú hallgatóságot (73-88.). A szerző nemcsak a korai, III-VII. századi gnosztikus irányzatokat elemzi, de kitekintést ad a középkori hasonló mozgalmakra is (vö. bogumilok). A XX. század végének és a XXI. század elejének egyes szellemi és vallási áramlatain végigtekintve, megdöbbenve állapíthatjuk meg a gnosztikus elképzelések újra és újra felbukkanó voltát. Ladocsi Gáspár püspökprofesszor mértékadó módon mutatja be ennek a sajátos és összetett gondolkodás- módnak a korai történetét, úgy, hogy mindig érzékelteti annak eltérését a katolikus tanítástól, amelynek Krisztus-képe és megváltásról alkotott felfogása az Egyház mindennapi életében, nem rejtett forrásból, hanem magából Jézus Krisztus tanításából, az általa alapított szentségeken keresztül, az Egyház szolgálata által láthatóvá válik. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. 198
