Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)

2004 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a szentek és mártírok ereklyéinek tiszteletére vonatkozó egyházfegyelem történetéhez

egyházfegyelmi rendelkezéseinek megszövegeződésében kiemelkedő szerep jutott Damaszkuszi Szent János (+750) teológia álláspontjának11, amely Isten ajándékaként fogja fel a szentek, mint Isten barátainak maradványait. Az ereklyék így nemcsak magukat a szenteket, hanem az üdvösséget is szimbolizálják.

3. A mártírok és szentek ereklyéinek a nyilvános tiszteletére vonatkozó előírások a szenttéavatási eljárásban a XI-XII. században érvényre juttatott központosításnak köszönhetően lényeges szigorításon mentek keresztül, amelyre elsődlegesen a visszaélések elkerülése miatt volt szükség. Erről tanúskodik a középkor legkiemelkedőbb joggyűjteményében, a Decretum Gratiani-ban (1140) olvasható ereklyékkel kapcsolatos egyházfegyelem.11 12 III. Sándor pápa (1159-1181) 1170-ben, VII. Gergely szándékának megfelelően, úgy intézkedett, hogy senki sem jogosult szenttéavatási eljárást az Apostoli Szentszék tekintélye nélkül lefolytatni.13 III. Ince pápa (1198-1216) pedig 1200-ban szintén a pápa sajátos jogaként említette a szenttéavatási jogot.14 Ilyen előzmények után az 1215. november 11-30-ig ülésező IV. Lateráni Zsinat 62. kánonja leszögezte, hogy csakis a pápának van joga az új ereklyék tiszteletének engedélyezésére, a régi ereklyékkel való kereskedést pedig megtiltotta.15 Hozzá kell tennünk, hogy a Deere tales Gregorii IX 1234-ben történt kihirdetésének köszönhetően, melybe mind III. Sándor Audivimus kezdetű levele16, mind pedig a IV. Lateráni Zsinat rendelkezése bekerült,17 a XIII. század végére letisztult a szenttéavatási eljárás lefolyása és az ereklyekultusz gyakorlata.18 A már a modern kor idejének kezdetét jelentő Trienti Zsinat (1545-1563) huszonötödik szesszióján közösen tárgyalta a szentek ereklyéinek és a szentképek tiszteletének témáját.19 A szentek élő tagjai voltak Krisztusnak és így jutottak el az életből az örök élet dicsőségébe. Közbenjárásukra számos ajándékkal áldja meg Isten a hívőket, akik a szentekhez fordulnak és a Krisztushoz, illetve az üdvösséghez való ragaszkodásukat imádságokkal és más vallásos cselekményekkel fejezik ki a szentek

137. vö. Cone. Niceanum II (787) c. 7: Quod templa noviter sine reconditis sanctorum reliquis dedicata oporteat suppleri. (...) Sicut enim venerabilium imaginum vultum abstulerunt ab ecclesia, ita et alios quosdam mores deseruerunt, quos et oportet renovari, et secundum scriptam et non scriptam legislationem denuo detineri. Quotquot ergo venerabilia templa consecrata sunt absque sanctis reliquiis martyrum, definimus in eis reliquiarum una cum solita oratione fieri postionem. Et si a praesenti tempore inventus fuerit episcopus absque lipsanis consecrare templum, deponatur, ut ille qui ecclesiasticas traditiones transgreditur. COD 145.

11 Vö. HÖFER, J.-RahneR, K. (Hrsg.), Lexikon für Theologie und Kirche, Freiburg i. Br. 1957-1965.2 5.1023-1026.

12 FriedbeRG, A. (ed.), Corpus luris Canonici, I. Lipsiae 1879.1300-1301. vö. D. 1. 26. de cons.

13 Regesta Pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad annum post Christum natum MCXCV1II, ed. JAFFÉ, P. - WATTENBACH, G. curaverunt LOEWENFELD, S. [JL]-KaLTENBRUNNER, F.[JK]-EWALD, P.QE], II. Lipsiae 1888.2 JE 13546 (8767,9260), 355. PL 200. coli. 1259-1261.

14 Bullarum diplomatum et privilegiorum Sanctorum Romanorum Pontificum collectio, ed. F. GAUDE, Augustae Taurinorum 1858. III. 174-176.

15 C. 62. Cum ex eo quod quidam sanctorum reliquias exponunt uenales et eas passim ostendunt, Christianae religioni sit detractum saepius, ne detrahatur in posterum, praesenti decreto statuimus, ut antiquae reliquiae amodo extra capsam non ostendantur nec exponantur uenales. Inuentas autem de nouo nemo publice uenerari praesumat, nisi prius auctoritate Romani pontificis fuerint approbatae. (...) COD 263.

16 X 3. 45. 1.

17 X 3. 45. 2.

18 Vö. KRÖTZL, C., „Prokuratoren, Notaren und Dolmetscher: Zu Gestaltung und Ablauf der Zeugenein- vernahmen bei Spátmittelalterlichen Kanonisationsprozessen" in Hagiographica 5 (1998) 119-140.

19 Cone. Tridentinum (1545-1563) Sessio XXV (3-4 dec. 1563) De invocatione, veneratione et reliquiis sanctorum, et de sacris imaginibus. COD 755-756.

187