Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Egy orvos az etikáról, Istenről és a vallási türelemről
Igaz, hogy Isten nem adott nekünk velünk született ideát önmagáról, de ellátott bennünket elménkben olyan képességekkel, amelyek folytán nem maradhatunk róla való képzet nélkül. Locke abból indul ki, hogy önmagunk létében nem kételkedhetünk. S amilyen evidens saját létezésünk, olyan nyilvánvaló Istené is, akinek létezésére saját létünkből és annak kontingens, függő voltából következtetünk. Mint valóságos lényt nem hozhatta létre a nem valóság, vele egyenértékű valóság sem és alacsonyabb rendű valóság sem. Tehát léteznie kell valaminek, aminek nincs kezdete. Isten ideája azonban nem lehet ennek bizonyítéka, mert vannak, akik nem rendelkeznek ezzel az ideával. Akik pedig rendelkeznek, azoknál nagyon eltérő, vagy rosszabb, mintha nem volna ideájuk.23 Ezért nem Isten ideája az ő létének bizonyítéka, hanem gondolkodó volta, hiszen nem gondolkodó nem hozhat létre gondolkodót. Isten csak gondolkodó lény, mert nem anyagi, s mivel nem anyagi, örökkévaló.24 Isten bőségesen ellátott bennünket mindazokkal az eszközökkel, amelyeknek a segítségével felfedezhetjük és megismerhetjük őt, amennyiben ez létünk céljához és boldogságunk érdekében szükséges. Istent misztériumjellege miatt tagadni, önmagunk túlértékelését jelentené. Ha nem tudjuk megérteni saját véges elménk műveleteit, akkor ne ütközzünk meg azon, hogy nem tudjuk megérteni annak az örökkévaló, végtelen elmének műveleteit, aki mindent alkotott, kormányoz, és akit az egek egei sem tudnak befogadni.25 S mi lesz azokkal, akiknél ezek a bizonyítékok hiányoznak? Locke ezt válaszolja: „Az életfeltételek megteremtése senkit sem emészt föl annyira, hogy ne legyen ráérő ideje a lelkére gondolni, és a vallási kérdésekben tájékozódni."26 4. A KINYILATKOZTATÁS ÉS A KERESZTÉNYSÉG ÉSSZERŰSÉGE Locke szerint az ész és a hit tartománya egymástól független. Az ész tevékenysége nem más, mint tételek és igazságok bizonyosságának vagy valószínűségének felismerése, amelyekhez az elme természetes képességével jutunk. A hitre viszont nem levezetés útján jutunk, hanem Isten tekintélye alapján, amely a kinyilatkoztatás igaz voltát garantálja. A kinyilatkoztatás nem tartalmazhat olyan új ideát, amely az érzékelés által ne lenne meg az elmében. Eszerint a vallás (hit, kinyilatkoztatás) és az értelem viszonya háromféle lehet:- a hit megfelel az értelemnek (ebben az esetben a viszony problémamentes);- a hit ellentmond az értelemnek (az ilyen viszonyt el kell vetni);- a hit meghaladja az értelmet (amennyiben ez a hit a kinyilatkoztatáson alapul, el kell fogadni).27 Spinozához hasonlóan, aki ugyanabban az évben született, amelyben Locke, s akivel ugyan Locke személyesen nem találkozott, de írásait ismerte, Locke szerint is 23 Vö. uo. 1,76. köv. 11,238. köv. 24 Vö.uo. 11,245. 25 Vö.uo. 1,171. 26 Uo. 11,327. 27 Vö. Dunn, 102. köv. 168
