Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Perendy László: Tatianosz és a keresztény szerzetesség kezdetei
Teológia 2004. 3-4. szám PERENDY LÁSZLÓ Tatianosz és a keresztény szerzetesség kezdetei Egyháztörténelmi kézikönyvek gyakran kötik a szerzetesség kezdeteit - konkrétan az egyiptomi szerzetességét - a Decius-féle üldözéshez (250-51), amelynek elmúltával sok keresztény maradt a sivatagban. A sivatagban maradás indokaként szinte közhelyként kerül elő az a kijelentés, hogy a sivatag magányában lelkűk üdvösségének munkálását inkább lehetségesnek tartották, mint a hellenizált nagyvárosokban, ahol több veszély és kísértés leselkedett rájuk. A sivatagba való menekülésről már Euszebi- osz is beszámol Alexandriai Dionüszioszt idézve.1 Az egyik leggyakrabban használt patrisztikai kézikönyv szerzője, Johannes Quas- ten is ehhez a korszakhoz és Egyiptomhoz köti a keresztény szerzetesség kezdeteit, amikor tömören így fogalmaz: Monasticism is a creation of Christian Egypt.1 2 Kétségtelen, hogy Athanasziosz korszakalkotó műve, a Vita Antonii is hozzájárult ahhoz a közmeggyőződéshez, amely Egyiptomhoz és a III. század közepe utáni időszakhoz köti a szerzetesség kialakulását. Elgondolkodtató azonban, hogy a szerzetességgel kapcsolatos irodalomban milyen kevés szó esik Tatianoszról, erről a - valljuk be - obskúrus szerzőről, akinek enkratiz- musát inkább szoktuk a gnosztikus mozgalmakkal kapcsolatba hozni, mint a keresztény szerzetesség kezdeteihez kötni. Pedig - mint látni fogjuk - a címben szereplő kapcsolatteremtés Tatianosz és a keresztény szerzetesség között sokkal megalapozottabbnak bizonyul, mint ahogyan első pillantásra gondolnánk. Mindenesetre érdemes megfontolni néhány elgondolkoztató tényt, amelyek talán közelebb vihetnek bennünket a keresztény szerzetesség gyökereinek feltárásához. A korai keresztény szerzőkkel, köztük Tatianosszal kapcsolatos, sokszor tudományosan hangzó vélekedések és közhelyek felülvizsgálata érdekében mindenekelőtt érdemes megismerkednünk ennek a Keletről Rómába származott keresztény tanítónak az életével, életérzésével, érdeklődési körével és műveivel, már amennyire összerakható egy rendkívül hiányos mozaik azokból a töredékekből, amelyek egyik-másik keresztény szerző írásaiból előbukkannak, illetve saját műveiből kivehetők. Tatianoszt leginkább az úgynevezett görög apologétákhoz szokták sorolni. Életéről viszonylag sokat tudunk, legalábbis többet, mint a korszak számos más szerzőjéről. 120 tájékán (vagyis Traianus uralkodásának végén vagy Hadrianus uralkodásának 1 Egyháztörténelem, 6,42. 2 J. Quasten, Patrology, Vol. III., Westminster-Maryland 1994,146.
