Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Isten kegyelme és a Szentlélek Pál apostol megigazulástanában
A kegyelem uralma alatt A megigazulásról szóló fejtegetés hátralevő részében Pál a hívők életében bekövetkezett nagy változást uralomváltásként értékeli. A bűn uralmát a kegyelem uralma váltotta fel: „amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által" (Róm 5,21). Ez az uralomváltás, miként Adám és Krisztus tipologikus szembeállításából kiderül, „Krisztus kegyelmén", vagyis Krisztus megváltást eredményező kegyelmi tettén alapul (Róm 5,15). Az egyes hívők szempontjából a bűn uralmi hatásköréből a kegyelem hatáskörébe való átmenet a keresztségben valósul meg. Az apostol erről a Róm 6-ban szól. A megkeresztelt ember „a kegyelem alatt" (6,14) „él Istennek Jézus Krisztus által" (Róm 6,11), vagyis létét Isten közelsége és a feltámadt Krisztussal való életközösség határozza meg. Ez az új élet új életformával jár együtt: a keresztény immáron nem a bűnnek, hanem az „igazságnak" (SiKaiocnjuri) szolgál, aminek a „gyümölcse" a megszentelődés, végső célja pedig az örök élet (6,22). Feltűnő, hogy a Róm 6-ban Pál egyáltalán nem tesz említést a Szentiélekről, holott más szövegekben a keresztségben végbemenő nagy változást egyértelműen a Szén déleknek tulajdonítja (vö. lKor 6,11; 12,13). Ám a 8. fejezetben, amely a megigazulásról szóló fejtegetés csúcspontjának tekinthető, éppen a Szentlélek működését állítja a figyelem középpontjába. Itt válik világossá, hogy a keresztség által elnyert új életet Isten Lelke közvetíti - aki egyúttal Krisztus Lelke is -, s az új életnek megfelelő új életformát is O teszi lehetővé. A Lélek ugyanis a megkeresztelkedettekben „lakik" (Róm 8,9), s belülről motiválja és készteti őket a jóra.18 Érdekes, hogy Pál felfogásában a bűn uralmából való megszabadulás a törvény uralmából való szabadulást is maga után vonja: „Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt" - olvassuk a Róm 6,14-ben. Ennek a mondatnak hátterében az a páli szemlélet áll, miszerint a bűn a törvény által jutott uralomra, illetve tartja fenn uralmát. Ezzel kapcsolatos álláspontját a 7. fejezetben fejti ki az apostol. Érvelésének részletesebb ismertetésére itt nincs lehetőség.19 Ám néhány szempontot mégiscsak szükséges kiemelni, hogy megérthessük: mit is jelent az, hogy a törvényt a kegyelem váltja fel. A 7. fejezetben Pál egyértelműen állítja, hogy a törvény „szent" és „jó", sőt „lelki", vagyis Istentől való és hitelesen fejezi ki Isten akaratát. Ám a bűnnel szemben gyengének bizonyul (8,3), vagyis nem segít annak megtartásában, amit előír, illetve tilt. Mivel a törvény nem ad erőt az embernek arra, hogy a rosszat elkerülje, a tiltással valójában a bűnös kívánságokat szítja és erősíti. Azzal pedig, hogy a bűnt mint bűnt leplezi le (Róm 7,13), a felelősséget visszavonhatatlanul a váltunkra rakja, s a kikerülhetetlen ítélet tudatát erősíti bennünk. Ebben az értelemben állítja Pál a 2Kor 3,6-ban: „a betű öl". A „betű" (ypáppa) találóan juttatja kifejezésre, miben áll a törvény gyengéje: csupán külső valóság, amely a bűnös emberrel, illetve az emberben lakó „bűnnel" (Róm 7,17) szemben nem tudja eredeti funkcióját betölteni: nem tud életet adni. 18 A 6. és a 8. fejezet kapcsolatának részletesebb kifejtéséhez vö. L. De LORENZl (szerk.), Battesimo e giustizia irt Rom 6e8, Roma 1974. 19 A kommentárokon kívül vö. H. HÜBNER, Das Gesetz bei Paulus, Gottingen 21980; H. RÁ1SÁNEN, Paul and the Law, Tübingen 21987; M. LIMBECK, Das Gesetz lm Altén und Neuen Testament, Darmstadt 1997,115-128. 153
