Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Összefüggések a szentségi üdvrendben
Történeti okokból kifolyólag később a három szentség kiszolgáltatása elvált egymástól, de a teológia ennek ellenére is mindig rámutatott ezen szentségek közötti lényegi összefüggésekre. Ezt láthatjuk a gyermekkeresztelés jelenleg érvényben lévő szertartáskönyvének a bevezetőjében is.9 Az összefüggés teológiája röviden a következő: Akik megkeresztelkednek, a víz és a Szentlélek által új teremtménnyé lesznek: minden bűnük bocsánatát elnyerve a sötétség hatalmából megszabadulnak és a fogadott fiúság állapotába kerülnek és az Egyház tagjai lesznek. Akiket pedig elnyerik a Szentlélek ajándékait a bérmálásban, azok tökéletesebben hasonulnak Krisztushoz, eltelnek a Szentlélekkel, hogy a világban tanóságot tegyenek Krisztusról. Végül az Eucharisztia lakomájában részesülnek, amely jele és eszköze az Egyház egységének. A szentmise áldozatban Krisztus megváltó áldozatához kapcsolják áldozatukat és a hit által részesülnek a megváltás kegyelmeiben. így működnek közre abban, hogy a Szentlélek tökéletesebb kiáradásával az egész emberi nem eljusson Isten népének közösségébe. A kereszténységbe való beavatás három szentsége tehát úgy kapcsolódik össze egymással, hogy teljes nagykorúságra vezeti a Krisztusban hívőket, akiknek küldetésük van az Egyházban és a világban. Egyházunk legújabb (1992) katekizmusa szerint: „A részvétel az isteni természetben, amelyet Krisztus Urunk kegyelme ad meg az embereknek, bizonyos analógiát tartalmaz a természetes élet eredetével, növekedésével és fönntartásával kapcsolatban. A keresztségben új életre született híveket a bérmálás szentsége megerősíti és az Eucharisztiában pedig az örök élet kenyerét kapják. így a keresztény beavatás szentségein át a hívők egyre többet kapnak az isteni élet gazdagságából és előrehaladnak a szeretet tökéletessége felé."10 11 Tertulianustól kezdődően a teológusok az egyes szentségek hatásaiból kiindulva mutattak rá a beavató szentségek közti összefüggésre. Ez a szemléletmód azonban pasztorális okok miatt izoláltan vizsgálta az egyes szentségeket. Manapság másféle módszerrel is találkozunk. Az egyik legismertebb módszer, amely az egyházatyákat és a liturgikus szövegeket követi, és üdvtörténeti összefüggésben szemléli a szentségeket. Egy-egy szentség jelentőségét akkor értjük meg legjobban, ha látjuk az ószövetségi előképeket, az újszövetségi beteljesülést, továbbá a szentségek Egyházban betöltött szerepét, amely következik az előbbiekből. A szentségek szimbolizmusa és sajátos hatékonysága is összefüggésben van azokkal az üdvtörténeti eseményekkel, amelyek létüket érthetővé teszik. Egyházunk legújabb katekizmusa is ezt a módszert ajánlja.11 Ahogyan a keresztségben Krisztus halálában és feltámadásában részesülünk, ugyanúgy a krizma Krisztus Jordánban kinyilvánuló messiási küldetésének részesésévé tesz. Ez a párhuzam - az egyházatyák tanításában - egy másikra is utal: a pünkösd az Egyház számára olyan esemény, mint az Egyház fejének, Krisztusnak a Jordán folyó- nál látható teofánia. A leszálló Szentlélek beiktatja Jézust az ő messiási küldetésébe. A pünkösdi lélekkiáradás nyomán az Egyház megkezdi küldetésének teljesítését. Ahogyan Jézus életében összefügg a Jordán folyóban való megkeresztelkedés a Szentlélek által felkenetés, és az ő küldetésének elkezdése, ugyanúgy a keresztény ember életében is a keresztség és a bérmálás. Ezek a párhuzamok alkalmasak arra, hogy üdvtörténeti szinten is megvilágítsuk a keresztség és bérmálás összefüggését. 9 Ordo Baptismi Parvulorum, Praenoranda, 1; Az OICA bevezetőjében is ugyanezt a szöveget olvashatjuk. 10 VI. PÁL, Divinae consortium naturae kezdetű apostoli konstitució, in: OICA, Praenotanda, 1. 11 Vö. Mind a három szentséget elhelyezi az üdvrendben, KEK 1217; 1286,1333. 129
