Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Török József: A tizenkettedik század magyar egyháztörténete (Keresztény századok)
A tizenkettedik század magyar egyháztörténete (Keresztény századok) Mikes Kiadó, Budapest 2002. 231 pp. A „Keresztény századok" sorozat újabb kötetében Török József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszékének vezetője a Kálmán és III. Béla király uralkodása közötti magyar egyháztörténelmet tekinti át. Ez az időszak alapvetően kötődött a VII. Gergely pápa (1073-1085) nevéhez fűződő gregoriánus reform széleskörű elterjedéséhez. A mű elején a szerző röviden összegzi az előző század eredményeit (9-16. old.), majd rátér az egyes királyok (Könyves Kálmán, II. István, Vak Béla, II. Géza, III. István, II. László és IV. István ellenkirályok, III. Béla) uralkodásának tárgyalására. Különleges hangsúlyt kap a könyvben az első keresztes hadjárat körülményeink a felvázolása, illetve hátterének bemutatása (21-26. old.). A mind a mai napig vitákat ébresztő keresztes háborúk indokainak mértékadó számbavétele kiemelkedő erénye a kötetnek. Török professzor hangsúlyozza azt az eredeti tiszta szándékot, amely a Szentföld, Jézus Krisztus élete eseményeinek színtere, visszafoglalásáért való lelkesedésben és a vezeklés lehetőségében foglalható össze. Sajnos ehhez a kezdeti motívumhoz a megvalósulás során számos olyan törekvés társult, amely nagyon messze állt mind II. Orbán pápa, mind pedig a későbbi zsinatok szándékától. Fontosnak kell tekintenünk a Kálmán király uralkodása alatt tartott zsinatok egyházfegyelmi anyagának ismertetését és az 1092-es Szabolcsi Zsinattal való ösz- szevetését (28-38. old.). Ezek a zsinatok egyértelműen mutatták, úgy a német és itáliai területek zsinati határozatainak befolyását, mint az egyházjog egyetemes összefoglalásra törekvő joggyűjtemények használatát. A szerzetesség magyarországi helyzetének ismertetése több olyan adattal gazdagítja a XII. századi hazai egyháztörténelemről kialakított képet, mely nem túl ismert a történelem iránt érdeklődők körében. Itt talán leginkább a premontrei és a ciszterci rend elterjedésének vázolása említendő (43-53, 78-88. old.). Ehhez hasonlóan színesen mutatja be a szerző a különböző lovagrendek (johannita, templomos) jellegzetességeit és tevékenységét (60-76. old.). A kötetben helyet kapott Lukács, esztergomi érsek (1158-1181) személyének a bemutatása (103-110. old.), akinek időszaka egybeesik III. Sándor pápa uralkodásával (1159-1181) és az egyházfegyelem, illetve a kánonjogi kultúra további erősödésével az egyetemes Egyházban. Ekkorra a külföldi egyetemjárás tovább segítette a kiforrott gregorianizmus, továbbá a Decretum Gratiani (1140) ismeretét. Igaz ugyan, hogy rendszeres nagyszámú egyetemjá103 TÖRÖK JÓZSEF Könyvszemle
