Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A liturgikus szentségtan Szent Ambrus katekézisében

mily szavakkal történik, kinek a beszédével? Az Úr Jézus szavaival. Mert ami, előbb (a szentmi­sében) elhangzik, azt mind a pap mondja; az Istent dicsérik, imádkoznak a népért, a királyokért, a többiekért; amint odaérnek, hogy a tiszteletreméltó szentséget létrehozzák, a pap már nem saját szavaival él, hanem Krisztus szavaival. Tehát Krisztus szavai25 hozzák létre ezt a szentséget." (IV,14). A részletes és szemléletes magyarázat végén a katekézis összefoglalóan újra megfogalmazza a teológiai igazságot: „Megtudtad tehát, hogy a kenyér Krisztus testévé lesz, és hogy vízzel kevert bort öntenek a kehelybe; de ez az égi szó által történik konszekrációval - vér­ré változik" (IV,19). A skolasztika, továbbá a második évezred teológusai szívesen hivatkoztak Ambrus­nak erre a magyarázatára. Sőt félre értve ezt a katekézist, a skolasztikus teológia pontos, szinte jogászi jellegű meghatározása szellemében úgy gondolták, hogy az Eucharisztia megünneplésekor csak az a fontos, hogy rendelkezésre álljon a megfelelő matéria (sző­lőbor és kenyér), és mondják el pontosan a konszekráció szavait (forma). A szentségi jel a matéria és forma elválaszthatatlan egységére redukálódott. Nyilvánvaló, hogy a szentségi jel célja nem csak a valóságos jelenlét „biztosítása". A szentségek, mint jelek a kegyelem közvetítésén túl mást is jeleznek: gazdag tartalmú jelek. A szentségek vétele jelzi az egyház hitét is, az egyház istentiszteletének is jele, sőt a szentségek „mint jelek a megértést és a tanítást is szolgálják (SC 59). Sajnálatos módon a középkori teológusok megelégedtek Ambrus pontos meghatározásának idézésével, és nem követték az ő módszerét, amelyben ez a meghatározás csak egy eleme a misztériumokba bevezető hitoktatásnak. Kitűnik ez abból is, hogy a magyarázat az összefoglaló meghatározás után is folytatódik. A felmerülő kérdésekre az egyházatya konkrétan válaszol: „Azt ve­ted ellen: Nem látom a vérnek színét.26 De itt van erre is a hasonlóság27 28: Miképpen a halál jelkép­ét öltötted magadra™, úgy a bor jelében iszod a drága vért; hogy ne támadjon benned iszonyodás a vértől és megváltásod ára mégis hatásos legyen benned. Megtudtad tehát, hogy amit magadhoz veszel, az Krisztus teste" (IV,20). A szentségi jel meghatározására Ambrus még nem használta a görög, ill. arisztotelé- szi filozófia substantia és accidens fogalmát, de ebben a műben is találkozunk azokkal a jellegzetes fogalmakkal, amelyek ebben az időben a jel és a jelzett valóság közötti vi­szony kifejezésére szolgálnak. A harmadik századtól egészen az ötödik századig Kele­ten és Nyugaton egyaránt használták a következő fogalmakat: a görög nyelvben: homió- ma, eikón, tüposz, antitüposz, szimbólum; a latin nyelvben: figura, forma, imago, exemplum, similitudo, species.29 Ezeknek a fogalmaknak a hátterét a platóni filozófia adta meg, de teljesen összhangban vannak korabeli biblikus-üdvtörténeti szemléletmóddal is. 25 Tehát Szent Ambrus tanítására megy vissza az a hagyományos katolikus tanítás, mely szerint a szentség formája: a konszekráció szavai, ill. az átváltoztatás Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavaival tör­ténik. 26 Itt a „species" a látható jelet jelenti, ami konkrét valóságra utal (ebben az esetben a vérre), vö. Frances- coni, G., Storia e simbolo. „Mysterium in figura": la simbolica storico-sacramentale nel linguaggio e nella teológia di Ambrogio di Milano, Brescia 1981,190. 27 Latinul: similitudine. A korabeli szentségekről szóló tanítás egyik alapfogalma, amely a jel és a jelzett va­lóság közötti viszonyra utal. Erre vonatkozóan más görög és latin szakkifejezések is léteztek. Ezek közül Ambrus szívesen használta a „figura" szót is, ami még az ambrózián liturgia epiklézisében is előfordul (4,21). 28 „A halál hasonlóságára" kifejezés itt eucharisztikus vonatkozásban szerepel. 29 Ezen fogalmak jelentése és értelméhez, lásd Eucaristia. Teológia e storia della celebrazione (szerk.: S. Marsili - A. Nocent), Anamnsis 3/2, Marietti, Casale Monferrato 1983,44-57. 96

Next

/
Thumbnails
Contents