Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Beszéd Prof. Dr. Vanyó László temetésén
val. Ezzel pedig a magyar kultúrának is értékes szolgálatot tett. De monografikus kötetei, tankönyvei, szaktanulmányai is ugyanezt az ügyet szolgálták. Tudása olyan széleskörű volt, hogy nemzetközi feltűnést keltett. A Hittani Kongregáció mellett működő Nemzetközi Teológiai Bizottságnak hosszú évek óta tagja volt. Nem régiben pedig a Pápai Teológiai Akadémia rendes tagja lett. Munkássága, tudományos profilja olyan jelenség volt a teológiai életben, amely arra kényszerítette a kortársakat, hogy elgondolkodjanak a mai tudományeszmény érvényességéről. A régi korokban az számított nagy tudósnak, aki nagyon sokat tudott, s értette is, amit ismert. Manapság sok tudományterületen statisztikailag mérik, ki hány közleményt ad ki, ki hány új állítást fogalmaz meg. A katolikus teológiában azonban az újdonság önmagáért való keresésénél sokkal fontosabb az átfogó és harmonikus tudás, sőt - mint II. János Pál pápa tanítja - tudományos módszertani alapelv a tanítóhivatalhoz, az egyház hitéhez, a hiteles hagyományhoz való hűség. Ez lehet az új idők kérdéseire adott válaszok egyetlen biztos alapja is. Ezért volt nélkülözhetetlen a nagy tudású patrológus közreműködése az Apostoli Szentszék több, világszerte ismert dokumentumának megalkotása során is. Egyetemi tanárként patrológusok és hittudósok egész generációját nevelte fel. Iskolateremtő egyéniség volt. Méltán mondhatjuk róla, hogy az igazságra tanított sokakat. Az egyetlen Igazságra, aki maga Krisztus. Méltán remélhetjük és kérhetjük a mindenható és irgalmas Istentől, hogy csillagként ragyogjon örök országában. Ámen. ROKAY ZOLTÁN PPKE Hittudományi Kar, dékán Beszéd Prof. Dr. Vanyó László temetésén Mélyen tisztelt gyászoló család, Tekintetes elárvult Alma Mater, Mindannyian tisztelt gyászolók! Nem szükséges újból és újból hangsúlyozni, milyen veszteséget jelent a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara számára Főtisztelendő és Méltóságos Vanyó László professzor úr hirtelen és váratlan halála. Az a néhány életrajzi adat, amelyet a Megboldogultról elmondhatunk, híven tükrözi a rá jellemző szerénységet, egyszerűséget, amellyel mindannyiunk szívébe be tudta lopni magát, s amiért elszólíttatá- sa különösen közelről, érzelmileg is érint mindannyiunkat. A megboldogult 1942. február 11-én született Bódvaszilason. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium elvégzését követően 1966-ban a Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott. Sokak számára nem ismeretes, hogy megboldogult Vanyó professzor 79
