Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: "Határok és határ-átlépések"
„HATÁROK ÉS HATÁR-ÁTLÉPÉSEK" (Grenzen und Grenzüberschreitungen) volt a XIX. Német Filozófiai Kongresszus mottója, amelyet 2002. szeptember 23-27-ig tartottak Bonnban A kongresszus szakosztályainak előadásai ugyanezen címen Wolfram Hogre- be bonni filozófia professzor gondozásában nyomtatásban is megjelentek a Sic- laire Press-nél (Bonn 2002,1246 oldal). Az előadásokat kollokviumok kísérték, amelyek anyagát azonban nem tartalmazza az említett kötet. A különböző szekciókban 129-en értekeztek; a kollokviumok vezetői, moderátorok és ünnepi szónokok száma pedig 105. Ezek névsorában megtalálhatjuk a jelenlegi német filozófia „klasz- szikusait" (Hermann Lübbe, Herbert Schnádelbach, Peter Koslowski, Franz von Kucsera, Kurt Flasch, Jürgen Mittelstrafi, Hermann Schmitz, Wolfgang Kluxen), de katolikus teológusok neveit is olvashatjuk (Frido Ricken SJ, Edmund Runggaldier SJ, Bruno Niederbauer SJ, Ludger Honne- felder, Reinhold Esterbauer). Itt az óriási anyag hozzávetőleges áttekintésére sem vállalkozhatunk. Mindössze azokról a hozzászólásokról (beszámolókról) essék szó ezen a helyen, amelyek etikai kérdésekkel foglalkoznak. Dagmar Borchers (Bayreuth) „Az etikai elméletek határai" - Az etikai elméletek általában azzal érvelnek, hogy az erkölcsös élet jó élet. Ez az érvelés azonban nem egyszer elégtelennek bizonyul. Az erkölcs „acteur"-einek nem normatív, hanem szociológiai, antropológiai és pszichológiai elméletekre van szükségük a túlélés érdekében. Ez az ellenvetés mindaddig helytálló, amíg az „erkölcsi hétköznapok" jól működnek. Szükség esetén azonban vákuum áll elő. Ennek feloldásához motívumokra van szükség, amelyekre azonban csak a „blokk-gondolkodás" feloldásával lehet szert tenni. Dietmar Hübner (Bonn) „ Felelősségteljes vagy felelőtlen?" - Az igazságszolgáltatásból kiindulva különbséget tesz a iustitia retributiva és iustitia distributiva között. Az előbbi a „lélek gyógyítását" és a „polgárok közötti barátság helyreállítását", az utóbbi a javak igazságos felosztását szolgálja. Mindkettő megköveteli, hogy határvonalat vonjunk a szabadság és nem-szabadság közé. Míg azonban az előbbi szükségszerűen a megérdemelt és meg nem érdemelt között helyezkedik el, az utóbbi több alternatívát tesz lehetővé. Bernward Gesang (Düsseldorf) „Kötelességek határok nélkül" című előadásában az an- tiarisztotelészi utilitarizmus tarthatatlanságát azzal igyekszik kimutatni, hogy egy humánus arisztotelészi utilitarizmus sok részleges elkötelezettségnek is súlyt ad. Természetesen más egy erre vonatkozó elmélet érvényessége, és más hogy annak helyességét elhisszük-e? Amennyiben egy elmélet önmagától „kialszik", még nem jelenti, hogy érvényessége is megszűnik, esetleg az elmélet érvényességének hiányos voltát leplezi. Ez is bizonyítja, hogy az etikai megalapozás területén még sok a tennivaló. Olaf Müller (Göttingen) „Az utilitarizmus határai" - Müller egy poliszil- logizmus segítségével az alábbi következtetésre jut: „Egy teljes egészében utilista 67 Könyvszemle
