Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Tarjányi Zoltán: A Veritatis Splendor enciklika tanítása a lelkiismeretről
Négy alapvető erkölcsi fogalmat és problémát tisztáz: 1) szabadság és törvény; 2) lelkiismeret és igazság; 3) az optio fundamentalis és a konkrét cselekedetek összefüggése; 4) a konkrét erkölcsi cselekedet minősítése (matéria, végső cél, tudatosság, akaratlagos- ság). A szabadság értelmezéséről szól: ez az igazság szabad követése, valamint arról, hogy ezt az erkölcsi rendet hívatott az Egyház képviselni a társadalomban, a világ javára. A Befejezés H János Pál szokása szerint imádság Máriához, ez esetben a „megtestesült Irgalom Anyjához". Az enciklika tehát a keresztény erkölcstan néhány jelentős alapjával kíván foglalkozni, de összességében az mindenképpen megállapítható róla, hogy a Tradíció feledésbe merült szempontjait akarja erőteljesen felidézni: a morálteológiai reflexióban újra az első helyre akarja tenni az Isten-központú erkölcsfelfogást, a második helyre pedig a természettörvény-alapú erkölcsi gondolkodást.11 AZ ENCIKLIKA EMBERKÉPE, ÉS A BELŐLE KÖVETKEZŐ LELKIISMERET-ÉRTELMEZÉS Ha rátekintünk a VS idézet- és utalásgyűjteményére, azt látjuk, hogy a 131-ből 18 Aquinói Szent Tamást érinti, főként a Summa Theologica-t (Érdemes ezt összevetni a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaira való utalási gyakorisággal: GS 25, DV 6, DH 4, LG 4, OT 2. Ez alapján Xavier Thévenot SDB meg is jegyzi kommentárjában, hogy az enciklika alapvetően a klasszikus tomista doktrína összegezése.12 Szemügyre szükséges vennünk, hogy miben is áll a szent tamási emberkép, mely a kinyilatkozatás adatait filozófiai fogalmakkal rögzítette rendszerbe.13 Az ember olyan substantia completa, mely két substantia incompleta-ból áll: a testből és a lélekből. A teremtéstörténet elbeszélése szerint az istenképiség a lélekből adódik (értelem, szabad akarat, halhatatlanság), ezért a lelket a test forma substantialis-ának kell tekinteni, így lesz a lélek a komplett ember életének és cselekvésének az elve. Minden emberi cselekedet feltételez egy sajátos potentia-1, s mindegyik képesség a lélekből jön. Az ember cselekedetei négy területre összpontosulnak, következésképpen mind a négy területen vannak képességei. 1) Saját testével szemben a vegetatív képesség: ide tartozik az asszimilációs, az augmentatív és a generatív erő. Maguk a folyamatok az ember tudatos irányításától függetlenül zajlanak le. 2) A lélek érzékelő képessége önmagára és a külső világra irányul: ide tartoznak az érzékszervi működések (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás), valamint a belső érzékek (fantázia, memória). Ezen képességek feltétlenül szükségesek a test fenntartásához is, és a szellemi működésekhez is, de a szándékos irányítástól függetlenek, ezért lényegében nem folynak bele az erkölcsi cselekvésbe. 11 Vö. SOMFAI B., Lelkiismeret és törvény, in Egyházfórum 1994/2,27-28; SOMFAI B., Veritatis Splendor, in Mérleg 1993/4,362-366. 12 Vö. THÉVENOT, X., Présentation de l'encyclique La splendeur de la vérité, Paris, Cerf 1993, XXVI-XXVIII. 13 Summa Theologica, I. q. 78-80. Sémaszerű illusztrációs képlete megtalálható DIÓS I., Szent Tamás erénytana című írásában, in Erkölcsteológia, VI., A keresztény erkölcsi erények, Nyíregyháza 1972, 21. 40
