Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Tarjányi Zoltán: A Veritatis Splendor enciklika tanítása a lelkiismeretről
Teológia 2003. 1-2. szám TARJÁNYI ZOLTÁN A Veritatis Splendor enciklika tanítása a lelkiismeretről A PÁPAI TANÍTÁS KELETKEZÉSTÖRTÉNETE, VALAMINT ALAPVETŐ CÉLJAI Servais Pinckaers, svájci morálteológus felhívja a figyelmet arra, hogy a Veritatis Splendor címmel II. János Pál pápa által 1993. augusztus 6-án közzétett enciklika jelentőségét akkor mérjük föl legátfogóbban, ha visszatekintünk a E. Vatikáni Zsinatra.1 Meglepődve konstatálhatjuk ugyanis, hogy a zsinat milyen keveset szólt erkölcsi kérdésekről. Csak egy rövid intelmet találunk a papképzésről szóló határozatban. Miután a szentírástudomány és a dogmatika elsőségéről szól a zsinat, így folytatja: „A többi teológiai tantárgyat is így, Krisztus misztériumával és az üdvösség történetével kapcsolatban kell megújítani. Különös gondot kell fordítani az erkölcstan tökéletesítésére, melynek tudományos kifejtése jobban táplálkozzék a Szentírás tanításából, világítsa meg a hívők hivatásának nagyszerűségét Krisztusban, és mutassa be azt a kötelezettségüket, hogy szeretetből sokat tegyenek a világ életéért."2 Valójában nagyon jelentős helyet foglalt el az erkölcstan a zsinat előkészítésében. XXIII. János pápa megbízásából egy külön bizottság alakult, hogy egy külön erkölcstani dokumentumot készítsen elő. Ez meg is alakult, s összegyűjtötte a püspökök és a teológiai fakultások kérdéseit. Kiderült, hogy a Katolikus Egyházban rossz az erkölcsteológiai közérzet, s hogy erős vágy él a megújulás iránt. Sokszoros vita és konzultáció után 1961-ben elkészült egy tervezet Constitutio de ordine morali címmel P. Hürth SJ vezetésével. Ám ez a tervezet a hagyományos kézikönyvek beosztási rendjét követte, s négy alapvető fejezetből állt: 1) Törvény, 2) Lelkiismeret, 3) Erkölcsi cselekedetek, 4) Bűnök. Tartalma is a tradicionális erkölcsi rendről szólt: ez Isten akaratára épül, mely a természettörvényben jelenik meg, s az evangéliumi törvény ennek csak kötelező voltát erősíti meg Isten Fiának tekintélyével. Döpfner kardinális 1962-ben a zsinatot előkészítő bizottságban elégedetíenségének adott hangot. Hiányolta a bibEkusabb látószöget és a biblikusabb kifejtést. Javasolta, hogy hangsúlyosabban szerepeljen benne kiindulási alapként Isten Jézus Krisztusban való megváltó cselekedete, valamint azt is, hogy a természet- és evangéliumi törvénynyel kapcsolatban Aquinói Szent Tamás koncepciója legyen a fundamentum, ti. amiben az újszövetségi törvény érvényesül, az az, hogy a Szentlélek kegyelme adatik általa 1 Vö. PINCKAERS, S., Pour une lecture de Veritatis Splendor, Paris, Mame 1995,32-36. 2 OT 16.
