Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Takách Gáspár: Lelkiismeret-furdalás, hallucináció, szkizofrénia
Összegezve A lelkiismert-furdalással, szégyenérzettel és bűntudattal kísért anómiás viselkedés és az ebből eredő lelki bántalmak megelőzésének elsődleges módja az egyén és környezete toleranciájának és kompromisszumkészségének a fejlesztése. Továbbá a „homo oeconomicus" emberkép áttranszformálása a „homo sociologies” emberképpé. „Mi európaiak nem tudjuk igazán komolyan megérteni az olyan fogalmakat, mint a moralitás és az etika, a személy és az individuum, a szabadság és az emancipáció..., ha nem sajátítjuk el a keresztény gondolkodásnak a lényegét, mely a transzperszonalitá- son, a spirituális értékorientált gondolkodáson alapszik" (Gyökössy). „Az anyagi elme (a tudat, az intellektus) nehezen tudja megragadni a lélek dolgait... Az igazság kardként sújt, mert meg kell halnunk illúzióinkban, és föl kell ébrednünk... Kívánságaink felismerése megment bennünket a világ ínségeitől... A gyűlölködő szívű ember a szeretetben talál rá megváltójára, mert az adja vissza neki a békét" (Murphy). A nyugati világ történelmében az orvostudomány, a vallásos hit és a spiritualitás korábban szorosan összefonódott, napjainkban ismét feléledő kapcsolatát észleljük. A hit és egészség közötti kapcsolatot vizsgáló tudományos közlemények száma ma már meghaladja az 1200-at (Koenig). 2002. szeptemberében a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Tanszéke Lelkigondozói Szakirányú Továbbképzési Szakot létesített. Képzésbe mediátor csoporttagként bekapcsolódva, a szakalapító dokumentum kidolgozásában a lelkigondozás fogalmát az alábbiakban határoztuk meg: „A lelkigondozó tevékenységével elősegíti a legtágabb értelemben vett hitnek, mint emberi magatartásnak ébrentartását és fejlesztését. Küldetése a legkülönbözőbb élethelyzetekben, így a válságban lévő egyénekhez, csoportokhoz szól. Vallásos kliensnél az életkérdéseknek transzcendens dimenzióba helyezése, s az istenkapcsolat mélyítése a cél, a magukat nem vallásosnak tartó lelkigondozottakat pedig, a teljes egzisztenciára vonatkozó cél- és értelemkeresésben segíti. Mindezt a lelkigondozó saját alaptevékenységének illetékességi határain belül és annak megfelelően teszi. Feladata az emberek szükségleteinek meghallása, a különböző színtereken létrejövő kapcsolatok kialakítása, a hivatásnak megfelelő szimbólumok, ünnepi szokások, hagyományok, képek és orientáló tartalmak közvetítése, a személyre szóló kommunikáció és realitásnak megfelelő cselekvés. Kliensével együtt keresi a lelki fejlődéshez, szabad döntések eléréséhez szükséges erőforrásokat egyházak és vallási közösségek hatókörén belül és kívül." A lelkigondozónak a mai társadalomban szüksége van azon felismerésre, hogy a segítő munka a „bizalomépítés rögös zarándokúba". Ez a segítő kapcsolat empatikus felvállalását jelenti, hogy keresem az utat mások felé, kész vagyok segíteni, felelősen felvállalni a másik gondját és terhét, kész vagyok a másik ember feltétel nélküli elfogadására. A lelkigondozói munkára irányuló motivációt felkeltheti, illetve növelheti az érdeklődők önismereti képzése, az ún. „sajátélmény", és „szupervíziós" csoportok szervezése, mely elősegíti a lélek belső útjainak megismerését, a másokkal való nagyobb figyelmesség és megértés készségének fejlesztését, valamint megóv az ún. „kiégési szindróma" kialakulása ellen.
