Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Takách Gáspár: Lelkiismeret-furdalás, hallucináció, szkizofrénia
Társuló tünet lehet, hogy a dependens személy önmagát inkompetensnek, állóképesség nélkülinek, „gyengének", vagy ún.. „gyenge akaratúnak" tarja. Az ebből adódó lel- kiismert-furdalás, szégyenérzet és bűntudat még inkább fokozza gyámoltalanságát, alkalmazkodási és viselkedészavarát. Ide sorolandó személyiségzavarok: aszténiás, inadekvát, önsorsrontó, passzív-agresszív, pszichoneurotikus. A KODEPENDENCiA (társfüggőség) tanult viselkedés és személyiség-szerkezeti hiba, amely nagymértékben csökkenti az egészséges, intim kapcsolat kialakításának és fenntartásának képességét. Személyiségvonássá, szereppé, sőt identitássá alakulása a családi szocializáció keretében történik. A kutatások nemspecifikus additív sémák többgenerációs előfordulására derítettek fényt (pl. a serdülő tágabb értelemben vett „apahiány" miatti anya-gyermek szimbiotikus kapcsolatának kialakulása). A dependencia (szeparációs törekvések állandó konfliktusa) sokszor arra sarkallja őket, hogy egy dependens személyiségzavarban szenvedő házastársat válasszanak. Társfüggőség (kodependencia) esetén házasságban a feleség az anya szerepét is magára véve bánik férjével. Az érzelmi, szexuális és szociális anyáskodás nem engedi felnőtté válni a partnert a kapcsolatban. Kétségtelen, hogy a többnyire éretlen személyiségű (éretlen emocionalitású és pszichoszexuális fejlődésben elmaradt) dependens személyiségzavarban szenvedő személyek maguk is keresik az anyaszerep betöltésére alkalmas feleséget vagy partnert. A legismertebb és legelterjedtebb társfüggő szerepek a „mártír", az „üldöző", az „együtt konspiráló", a „megmentő", a „fásult”. A dependens-kodependens személyiségzavarban szenvedők közös jellemzője:- az erős szorongás és sérülékenység, a fájdalom és megbántottság érzés. A személy megpróbál más lenni, mint aki, igyekszik megfelelni a környezet elvárásainak, kívánságainak. Ez reménytelen, ezért gyakran lelkiismert-furdalás, szégyenérzet, bűntudat gyötri. Állandóan kontrollálni akarja az életét. Tettei nem a belső énjéből fakadnak, hanem egy görcsös megfelelni akarás, alkalmazkodás következményei. Az eszével él, az érzelmeit elnyomja. Állandóan fél, hogy nem fogadja őt el a világ. Ő sem fogad el senkit, védekezik. Nem ismeri magát, saját belső törvényszerűségeit, legbelsőbb énjét - csak azt az embert ismeri, akit a környezet szeretne látni benne. A dependens-kodependens „játszma" a tranzakciók ismétlődő sorozata, melyben mindkét fél végül is helyettesítés-érzéseket tapasztal meg. A játszma mindig tartalmaz váratlan átkapcsolási mozzanatot, amikor a szereplők megtapasztalják, hogy valami váratlan és kényelmetlen dolog történt, ez vezet mindkét félben a lelkiismert-furdalás, szégyenérzet és bűntudat kialakulásához. Az emberek úgy játsszák a játszmákat, hogy nincsenek annak tudatában. 32
